Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

Jankó Annamária: Végvárak az I. és II. katonai felmérés térképein

első ránézésre feltűnik viszont, hogy a térkép tájolása rossz, a kereteken feltüntetett észak, dél, kelet, nyugat irányhoz képest a valódi északi irány 45 fokkal el van forgatva nyugati irányba. A kutatók ennek az okát régóta vizsgálják, több feltételezett magyarázat van. Elképzelhető, hogy pl. a kiadó Lázár halála után elforgatta, hogy beleférjen a nyomódúcba. A másik lehetséges magyarázat, hogy a Lázár előtti ptolemaioszi térképeken a Duna futása NY-K-irányú. Lázár ismerhette és elfogadta ezt a felfogást, és ennek megfelelően alakult a térkép tájolása. Ha viszont ezt a hibát kiküszöböljük (visszaforgatjuk a térképet), meglepően pontos térképet kapunk.1

A törökök előrenyomulása, Magyarország hadszíntérré válása ide irányította a keresztény világ figyelmét. Miután felméréseken alapuló térképészeti munkák a törökök által elfoglalt területen nem folyhattak, a Lázár térkép került többszöri kiadásra (1553, 1559 olasz kiadások, 1566 Zsámboki János, Ausztriában). Habár ezek a térképek nem pontos másolatai a Lázár térképnek, lényeges változásokat nem tartalmaznak.

Ha a magyar térképészet a török hódoltság miatt gyakorlatilag meg is szűnt, annál több térkép jelent meg nyugaton Magyarországról. Ezek - csak a felsorolás szintjén - a következők:

Wolfgang Lazius, bécsi térképész 1556-ban készített császári rendeletre, a hadi események követésére, Magyarország térképet (Hungarie Descriptio). A tízlapos térkép jóval részletesebb Lázárénál, méretaránya 1:500.000 körüli.

A XVI-XVII. századot az atlaszkartográfia századának is szokták nevezni. Minden jelentős atlaszban megtaláljuk a Magyarország lapot, ez jelzi a külföldi kartográfusok törekvését, hogy a török háborúk iránti európai igényt kielégítsék. A Mercator, Janson, Speed, Hondius, de Wit, Sanson, Bleau atlaszok - hogy csak a legjelentősebbeket említsük - magyarországi lapjainak a zöme Lázár és Lazius nyomán készült, lényegesen újat nem hoztak.

A török háborúk befejezte után, a XVIII. sz. elejétől ismét lehetőség nyílt a felméréseken alapuló térképezésre.

Az olasz Luigi Fernando Marsigli és a német Johann Christoph Müller voltak azok, akik császári szolgálatban vezették a Magyarország felmérésére irányuló munkákat. Marsigli nevéhez a Duna felmérési munkáinak irányítása fíiződik, Müller pedig 1709-ben Bécsben adta ki Magyarország 1:550.000 méretarányú térképét.

34