Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

Kónya Péter: A Sárosvármegyei várak és más erődítmények az utolsó Habsburg-ellenes felkelésekben

A XVII. századbeli erődítmények másik csoportját a három szabad királyi város, azaz Eperjes, Bártfa és Kisszeben képviselte. Közülük a legjelentősebb, legnagyobb és legjobban erődített kétségtelenül Eperjes volt. Epeijes szabad királyi város, mint az ipar és a kereskedelem fontos központja, már a középkorban nagy jelentőséggel bírt. Ez az értéke a mohácsi vészt követő időszakban tovább nőtt, a XVII. század közepén Kassa után a második legnagyobb és legjelentősebb felső-magyarországi város. Már a XVI. és-XVII. századbeli belharcokban és Habsburg-ellenes felkelésekben Eperjest, mint pénzforrást a hadi és ipari központot és a fontos erődöt mind a király, mind a felkelők nagyon fontosnak tartották.

Az eperjesi fortifikációrendszer 1374-ben kezdett épülni. Az eredeti, XV. században befejezett gótikus falakat és bástyákat többször átalakították és így a város a XVII. század közepén modem erődítéssel, a basztionokkal, két hatalmas barbakánnal és a kazamatarendszerrel rendelkezett. Eperjes hadi jelentőségét saját ágyúöntöde, lőpormalom és több fegyverműhely is növelte.

Az utolsó Habsburg-ellenes felkelésekben Eperjes polgárai több ok miatt (a majdnem kizárólag evangélikus város a felső-magyarországi reformáció védőbástyája volt, a polgárok sokat szenvedtek az udvar rekatolizációs és abszolutista politikájától stb.) a felkelők táborába álltak.

Ennek folytán a városnak jelentős helye van nemcsak a szabadságharcok gazdasági és politikai, de hadi történetében is. Sőt, egész történelme során sem bírt ilyen hadi jelentőséggel, mint éppen a vizsgált korszakban.

Már 1670-ben, a Wesselényi összeesküvés idejében az eperjesiek konfliktusba kerültek a királlyal, amikor Spankau tábornak katonáit a város elől elutasították.40 Nemsokára azonban megszállta a várost a császári sereg. 1672 őszén, az első kuruc háborúban a felkelők október 28-án Eperjesig jutottak és a rövid ostrom után a várost el is foglalták. A kurucok ugyan néhány hét múlva az országból visszavonultak, az eperjesiek pedig azután is védték városukat és csak 1672. december 13-án Herberstein tábornoknak hódoltak be41. Hogy a város már ne lépjen fel a felség ellen, 1673 nyarán a császári katonák minden városi ágyút, fegyvert és más hadi eszközt Kassára vitettek42, s a városbástyákat és tornyokat (az első kapu kivételével) leromboltatták. 1673. október végén a Szepesi kamara a városi lőpormalmot, drabansokat és minden hadi felszerelést a császári tisztek fennhatósága alá való átadását rendelte el43.

228