Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

R. Várkonyi Agnes: A párbeszéd esélyei (A végvárrendszer-kutatások humánökológiái megközelítéséről)

közösségi érdek, aki egyéni haszonra tör, az a köz ügyét veszélyezteti. A kincstári várvizsgálatokban a központi hatalom és a végvári közösség érdeke kapcsolódik egybe, amikor szigorú büntetést helyeznek kilátásba az erdő értékes faállományát egyéni haszonra kisajátítók ellen. Elvi szinten vizsgálva a szankciókat látjuk, hogy a humanizmus alapelve érvényesül, az embernek céljai érdekében kell okosan használni a természetet. Amit a székely falutörvények úgy fejeztek ki, hogy erdeink unokáinktól vannak kölcsönben nálunk. Bennefoglaltatik ebben, bár megfogalmazva még- nem találkoztam vele, hogy a természet, jelen esetben az erdő használata kötelességekkel jár együtt.

Mennyiben tudták a szankciókat érvényesíteni? Hogyan büntettek valóban? Milyenek lehettek a várerdők? Mennyit változtak másfél évszázad folyamán?

Érdemi válasz csakis rendszeres vizsgálatok, különböző időpontokban vett metszetek alapján adható.

Az ökológiai parancs azonban a szórványos ismeretekből is kiszűrhető: akció - a kockázat — visszakapcsolás. Ősi, a mítoszokban megfigyelhető mechanizmus ez. A koraújkor változásaival azonban az igények növekedtek - érvényesítésük létszükséglet, visszaszorításuk is kockázattal jár. A problémát jól érzékelték. Nagyon szépen ír például róla Agricola bányászati munkájában. Hogyan működik az önkorlátozás? A gyakorlatilag egyszerű ökológiai gon- dolkozási séma a koraújkor viszonyai között több elemmel bővül, anélkül, hogy a lényeg változna.

Az akció többrétű: várépítészet, élelem, tüzelés, hadiipar, védő tűzfegyverek, piac, kereskedelem. A természet, jelen esetben az erdők, gátlástalan kiaknázása a közösség megmaradásának feltételeként merülhet fel. De a kockázat számbavételére már információk sokaságával rendelkeznek. Ezek: a hagyomány, a tapasztalati és tudományos természetismeret, racionális előrelátás. A visszakapcsolás az érdekek és a kockázatok mérlegelése alapján történik. A döntés törvények, önkorlátozó szankciók, új együttműködési eljárások formáiban jelenik meg. Lényegében a megmaradás, a túlélés érdekében. Az ökológiai gondolkozás mindig számol a jövővel. Nyilván nehéz parancs. Mégis működött évszázadokon át. Szinte észrevétlenül is.

1655-ben a török kiűzésére készülő Magyarországon a két nagy természeti kincs, a vizek és az erdők, mint hatalmas értékek élnek a lakosság tudatában. Többek között erre engednek következtetni Listius László természetleírásai a Magyar Mars strófáiban. „Vadnak szép vizei, a kinek ízei, folydogállyák

16