Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

R. Várkonyi Agnes: A párbeszéd esélyei (A végvárrendszer-kutatások humánökológiái megközelítéséről)

határit, / Zöldelő erdei, s virágzó mezei, kik terjesztik híreit, / Az égigh emelik, s úgy tündököltetik, nemzetes szép Cymerit.” Dunánk sem a Kék Duna keringővei, vagy a bocsi erőmű miatt lett híres és hírhedt a világban. „Vizeknek nevei, s ezeknek ízei, kik vadnak országunkban, / Dunának folyása, s csendesen zúgása maga állapotyában, / Leg-nagyobb és híresb, kiért nevezetesb, az egész Európában.”

*

March Bloch 1939-ben elhangzott megfogalmazása ma is érvényes: a történész feladata, hogy a történelmet a maga teljességében ragadja meg. A hogyanra pedig ezt a választ adta: a történetírás „igyekszik végre a felületi tények alá hatolni, a legendák és a retorika csábításai után elvetni a tudóskodó rutin és a jósán észnek álcázott empirizmus ma különösen csábító kábítószerét.”

Századunkban a történettudományi módszerek között talán az egyik legjelentősebb vállalkozás, hogy a kutató a felületi tények alá hatolva ragadja meg a valóság addig el nem ért rétegeit. Gondolatláncolatokat, az érzések és tapasztalatok fegyelmező működését, a látványok asszociációit, mindazt, ami eltűnt, amit felfaltak a fösvény századok, vagy rejtve, kódolva élt tovább évszázadokig észrevétlenül mert elvesztettük hozzá a kulcsokat.

Ma már az igényesebb egyetemi hallgató is tudja, hogy micsoda megbo- csájthatatlan anakronizmus, ha mondjuk a XIX. századi, vagy XX. századi gondolkozásmódunkat tulajdonítjuk a múltnak. S már nemcsak hogy vannak a módszereink, hanem „a felületi tények alá hatolva” olyan új rétegei tárulnak elénk a történeti valóságnak, hogy megkísérelhetünk teljesebb választ adni jelenünk izgató kérdéseire. Ma már tudjuk, hogy a kultúra történetének tényei sem - Carr megfogalmazásával élve — „pulton heverő döglött halak”. Hanem a véghetetlen óceánban úszkáló halak és hogy mit fog ki, az a történésztől függ, no meg attól, hogy hol halászik és milyen a felszerelése. Régen nem reménytelen tehát már megkísérelnünk, hogy néhány ma különösen izgató kérdésre választ kapjunk.

Többek között arra, hogy milyen természetismeretet hordozott magával kultúrájában a régi évszázadok társadalma? Természeti képei és képzetei milyen jelentéseket és tapasztalatokat sűrítettek magukban? Hogyan működött a kultúrának ez a szférája a végvári társadalom asszociációs környezetében.

17