Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

Kelenik József: A kanizsai védelmi övezet és természetföldrajzi adottságai a XVI. század 70-es éveinek végén

templomot pedig, mivel a törökök portyázásaik előtt itt gyülekeztek, felrobbantották.

Kacorlak palánkját szintén ezidőtájt fejezték be, mire annál is inkább nagy szükség volt, mivel a török Újudvarnál immár nem tudván többé átkelni, egyre gyakrabban használta az itteni utat. Ám, ahogyan Kielmann kapitány írta, ha az őrség rendesen teszi a dolgát, már nem sokáig.14

Kacorlakról a bizottság Sárkányszigetre ment, mivel nevéhez méltón a mocsárban egy tó közepén feküdt. A ház állapotával és fekvésével azonban oly elégedetlenek voltak, hogy a kanizsai kapitány megfontolására bízták „...nem oly hitvány e, s nem fekszik e olyan messze az úttól, hogy le kellene rombolni... ”lí E tekintetben azonban Kielmann, a helyi viszonyok ismeretében egészen más véleményen volt, mondván, hogy Sárkánysziget éppen amellett az út mellett fekszik, ahol az ellenség a leggyakrabban át szokott jönni.16

„ Sárkányszigettől fél mérföldre egy mocsár közepén - s hadd vegye át a szót a jelentés írója -fekszik Rajk palánkja, ott épp a várfölött egy gát és egy malom alatt keltünk át a mocsáron a Kanizsa másik oldalára, ezen a helyen az út kihegyezett fákkal... van elzárva. Ez a palánkfelette jó fekvésű helyen vagyon, de mivel az említett gát oly messze fekszik a vártól, hogy azt sem ágyúval el nem érhetik, sem pedig a rajta átkelő ellenséget észre nem vehetik jó lenne a palánk közelében egy új gátat emelni, a régit pedig néhány helyen átvágni és eltorlaszolni, hogy egyáltalán ne lehessen átkelni rajta. ” Ha mint írják „...e helyütt a gátat felmagasítják és a víz tóként megemelkedik, az egész mocsár jó darabon felfelé, minden lovas és gyalogos ellenség átjövetele elöl elzárható lenne, közvetlen közeiéig annak ...az útnak, igen közel Kapornakhoz, hol az ellenség a leggyakrabban átjön, s mit Szakadáknak neveznek. ”17

S talán nem véletlen e névadás, hiszen a kanizsai mocsárnak valóban itt szakadt vége. Kapornak előtt ugyanis egy kisebb gerinc metszi át a völgyet, ami mintegy vízválasztóként funkcionált. A völgybe ettől északra lefutó patakok ugyanis nem délre Kanizsa s a Mura, hanem északra, a Zala felé folytak és folynak. E vizek Kapornak előtt egy új mocsarat alkottak. Az elmocsarasodásban persze komoly szerepe lehetett a vizet visszatartó, szétterítő kapomaki és a lejjebb fekvő gyűrűsi malom gátjának is.18

Gyűrűsnél érkeztünk el az egész határbejárás és bizottsági jelentés talán legérdekesebb, legizgalmasabb szakaszához. Itt találkoztak ugyanis a biztosok a helység tulajdonosával Sikay Kristóffal. A helyi birtokos elmesélte nekik,

168