Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Kelenik József: A kanizsai védelmi övezet és természetföldrajzi adottságai a XVI. század 70-es éveinek végén
STUDIA AGRIENSIA 15, 1995 Kelenik József A KANIZSAI VÉDELMI ÖVEZET ÉS TERMÉSZETFÖLDRAJZI ADOTTSÁGAI A XVI. SZÁZAD 70-ES ÉVEINEK VÉGÉN A török elleni harcokkal, a végvárakkal könyvtárnyi irodalom foglalkozik, s jóllehet tengernyi szenvedést, pusztulást és nyomorúságot hozott magával, mégis küzdelmes, de apró győzelmekkel teli, romantikus hőskorként él a magyar történelmi köztudatban. Talán ennek köszönhető, hogy a kutatók, és ami talán ennél is fontosabb, a szélesebb közönség érdeklődése ezen időszak iránt, jó száz esztendeje csaknem töretlen. A korszak kutatásának problémáit kevésbé ismerők szerint a török hódoltság témaköre már „lerágott csont”. A valóság azonban az, hogy a számtalan könyv és tanulmány ellenére - bizonyos általánosságokon kívül - mind a mai napig meglehetősen keveset tudunk a magyar végvárrendszer belső szerkezetéről. Még kevesebbet azokról a természetföldrajzi viszonyokról és adottságokról, amelyekhez a katonai helyzet tüggvényében a védelemnek alkalmazkodnia kellett, s amelyek döntően meghatározták lehetőségeit. Hiszen a védelmet természetszerűen más és más elvek szerint kellett megszervezni a Dél-Dunántúl dombvidékén, a sík, de mocsaras Kelet-Magyarországon, vagy a hegyek között fekvő bányavárosok előtt. Jelen dolgozatunk, néhány újabb feltárt forrás alapján, arra tesz kísérletet, hogy felvázolja a kanizsai védelmi rendszer szerkezetét, és az azt meghatározó természetföldrajzi adottságokat. A források adatait elemző vizsgálódásaink csupán egy meglehetősen rövid időszakra, az 1577-1579-es évekre terjednek ki. Szerencsénkre azonban éppen ezek az esztendők azok, amelyek a leghívebben tükrözik azokat a korabeli terveket és elképzeléseket, amelyek a végvár és a környezet organikus egységgé forrasztásával kívánták tökéletesíteni a török elleni védelmet.1 Szigetvár eleste, s a drinápolyi béke megkötése után a a Haditanács védelmi terveiben szerepet kapott Kanizsa és a környékén fekvő kisebb várak. Jelentőségüket nem erősségüknek vagy kiépítettségüknek, hanem kiváló katonaföldrajzi helyzetüknek köszönhették. Kanizsa és a környékbeli 163
