Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Gáspár László: Határőrizeti szempontok érvényesülése a magyar végvárrendszer kialakulásában
STUDIA AGRIENSIA 15, 1995 Gáspár László HATÁRŐRIZETI SZEMPONTOK ÉRVÉNYESÜLÉSE A MAGYAR VÉGVÁRRENDSZER KIALAKULÁSÁBAN A magyar várépítészet gyökerei a X-XI. századba nyúlnak vissza. Bár a honfoglalást követő évtizedekben a magyarság támadóan lépett fel szinte valamennyi irányban, a X. század második felében az Ennsnél húzódó nyugati határainkról már le kellett mondanunk. A német terjeszkedésekkel szemben a Dunántúl északra és délre határispánsokat alakítottak ki, középpontjukban egyúttal a védelem központját is képező ispánságai, ez esetben határvárral.1 Míg az ország területén máshol is megjelenő fejedelmi-királyi, ispánsági és püspöki központok nagy gyakorisággal támaszkodtak a honfoglalás előtti, főleg szláv várépítészetre, addig a határtérségben a merőben más helyen húzódó határok miatt erre jóval kevesebb lehetőség kínálkozott. XI. századi váraink jelentős része a határvédelem letéteményesének, a gyepű-rendszernek a megerősítését szolgálta. Ezeknek mintegy sarokkövei voltak, erősítették azt, miközben maguk is a gyepűk természetes és mesterséges akadályrendszerére támaszkodtak. Ha építésükhöz alkalmaztak is már követ, azonban alapvetően palánkvárak voltak, esetleg foldlánccal is kerítve.2 Tipikusan ilyennek tekinthetjük a Kis-Rába vízzáró gyepűvonalára épült Kapuvárat, vagy az ennél délebbre, másodrendű hadászati irányban fekvő Sárvár és Kesző várakat is. Sajátos helyzetüket az határozta meg, hogy a gyepűknek nem csak elválasztani és akadályozni kellett, hanem védve ellenőrizni is az azon áthaladó útvonalat. Míg azonban Kapuvár egy országos kapu volt a gyepű vonalán - mint azt neve is mutatja -, a másik kettő csupán találkozó és több ágra szakadó folyók, csak időlegesen használható gázlóin átvezető utakat védő, ellenőrző kisebb erősségnek épült.3 A nagyobb határvárak szinte mind határispánsági várak voltak, amelyek az erdő-, vagy határispánság központjában helyezkedtek el, ebből adódóan, mint a királyi várföldek uradalmi központjai az ország peremvidékeitől némileg beljebb voltak. Mellettük kisebb erősségek fenntartása is szükséges volt a gyepűk közvetlen megerősítésére. 151
