Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Gáspár László: Határőrizeti szempontok érvényesülése a magyar végvárrendszer kialakulásában
Az ispánsági központ mellett létezett két másik hatalmi központ, a királyi és püspöki székhely, ha várra vagy várrá épült is, sajátos funkciójából adódóan nem a határtérséget erősítette. A XIII. század közepétől a hatalmi struktúra változását is tükröző magánföldesúri várépítkezések egyik célja a korszerűbb, súlypontjával már kővárakra támaszkodó határvédelmi rendszer kialakítása volt. A magán- földesúti várak azonban az eredeti céltól, az ország hadászati védelmétől hol jobban, hol kevésbé eltérve, inkább a földesúri hatalmi bázisok kifejezőivé váltak. A magánvárak helyének kiválasztásában csak elvileg volt meghatározó szempont a várnak az a képessége, hogy legyen képes feltartóztatni a betörő ellenséges erőket. A várak magánbirtokosai sokkal inkább előnyben részesítették a nehezen megközelíthető, félreeső völgyeket, nehezén járható hegyek meredek ormait.4 Birtokosi érdekeiket itt, az uradalmak népei, illetve más birtokosokkal szemben jobban tudták érvényesíteni, csupán az ország biztonsági érdekei szenvedtek csorbát. Az ország végvidéke védelmi rendszerének ez a gyengesége nem is vált nyilvánvalóvá, amíg a magyar királyság ismét támadólagosan lépett fel, különösen déli szomszédaival szemben. A Balkán irányában, az ország előterében, az új foglalásokból létesített határbánságok övezete úgy tűnt, szavatolni tudja az ország biztonságát, és az itt kialakított déli végvárrendszer a korábbi magyar határvédelmi formáknál hatékonyabb védelmet ígért. Az összehasonlítás azonban csak a korábbi magyar viszonyokkal összevetve mutatott ilyen kedvező képet. Sajnos ez a határvédelem az adott kor adott ellenségével szemben csak rövid távon lehetett elégséges. A XIV. század második felében, az ország hadászati védelmére is súlyt helyező Luxemburgi Zsigmond fölismerte, hogy a déli irányból fenyegető oszmán expanzió ellen a kis és korszerűtlen, egymástól jórészt független harcászati összeköttetésben is alig álló földesúri, lovagi várak nem képesek lezárni a déli végeket. A legkülönbözőbb módon megszerzett délvidéki magyar, és a hódító oszmán birodalomnak egyenként áldozatul eső déli államok északi határváraiból összefüggő védelmi rendszert hozott létre. A korszerű védelmi rendszer átfogó kiépítéséhez azonban sem elegendő idő, de legfőképpen elegendő pénz nem állt rendelkezésre, ezért egy nagy jelentőségű szervezési, vezetési intézkedéssel javított kedvezőtlen pozícióján, Szörénytől az Adriai-tengerig egykézbe összpontosította a határvédelmet. Ehhez a déli 152
