Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Csorba Csaba: Vár és környezete a leírások és ábrázolások tükrében
STUDIA AGRIENSIA 15, 1995 Csorba Csaba VÁR ÉS KÖRNYEZETE A LEÍRÁSOK ÉS ÁBRÁZOLÁSOK TÜKRÉBEN Méri István emlékének A tudományos igényű magyar várkutatás megalapozásának időszakában, azaz a múlt század második felében - német példák (Piper, Essenwein stb.) nyomán — megkísérelték aprólékos pontossággal számbavenni várállományunkat, s jellemzőik alapján csoportokba is osztani. Az eredmények nagy enciklopédikus összefoglalása Könyöki Józsefnek köszönhető.1 Csoportosították a várakat rendeltetésük, alakjuk, stílusuk, s mindenekelőtt fekvésük alapján. A két legnagyobb csoportott a síkvidéki ill. a hegyivárak képezték. A síkvidéki várak külön csoportját képezték a vízivárak ill. mocsárvárak. A várak fekvése, környezete nemcsak a szakirodalmat érdekelte, hanem a művészek, az írók, újságírók fantáziáját is felkeltette. Elsősorban azok felé a várak felé fordult a közérdeklődés, amelyekhez valami jelentősebb történelmi esemény fűződött, vagy valamely okból hírhedtté váltak, népmondák kapcsolódtak hozzá. De legalább ennyire ráirányult a figyelem azokra a várakra, amelyek fekvése (romjai) különlegesen szépek, vonzóak voltak. Várak, történelmi emlékhelyek, romantikus tájak művészi megörökítése a múlt század második felében sajátos műfajjá terebélyesedett. Olajképek (Markó Károly, Telepy, Ligeti és mások), kőrajzok (Szathmáry-Papp Károly, Szerel- mey Miklós stb.), réz- és fametszetek százai születtek.2 Az olajképek és akvarellek csakúgy, mint a sokszorosított grafika műlapjai a gyarapodó polgárság érdeklődésére számíthattak. S ennél is nagyobb felvevő piacot jelentettek az egymás után meginduló képes hetilapok,3 amelyek a század végéig többnyire nem fényképeket, hanem grafikákat közöltek előszeretettel (nyomdatechnikai okokból is). A múlt század utolsó harmadában a magyar történettudomány valósággal ontotta a monográfiákat. Sorra születtek a város- és vármegye (ritkábban falu-) történetek. Ezek elmaradhatatlan része volt az illusztráció. A kódexek mini- atúrái és a XVI-XVII. századi metszetek mellett egy-egy helyszín, épület vagy tárgyi emlék akkori képét is mellékelték s szöveghez. Az illusztrációk több103
