Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Csorba Csaba: Vár és környezete a leírások és ábrázolások tükrében
nyíre grafikáik, a fénykép tömegesebben (bár mág nerrj kizárólagosan) a Borovszky Samu szerkesztette Magyarország vármegyéi és városai sorozat köteteiben jelenik meg.5 A Szilágyi Sándor szerkesztette tízkötetes nagy milleneumi történeti összefoglalás (A magyar nemzet története) számára történelmi emlékhelyekről, épületekről, (köztük elsősorban várakról, várkastélyokról, városokról) egész sor grafikus ábrázolás készült. Ezeket azután még sokféle kiadványban felhasználták.6 Különösen nagy illusztrációs anyagot tartalmaz (többszáz vár képét is) a Magyar Történeti életrajzok sorozat félszáznál több kötete. A Műemlékek Országos Bizottsága megbízásából százával készültek a tudományos célú várfelmérések (Könyöki József egymaga százat meghaladót mondhat magáénak, Mysovszky Viktor és mások munkássága is említést érdemel).7 Külön fejezetet képez Soós Elemér várkataszter-készítő tevékenysége: a várak pontos helyének meghatározása (katonai térképek fel- használásával), alaprajzi felmérése, rekonstrukciós képe, leírása, a történeti adatok összrgyűjtése. Az Archaeologiai Közlemények, majd az Archeológiái Értesítő, később a Hadtörténelmi Közlemények c. folyóirat volt a magyarországi vártörténeti szakirodalom legfontosabb orgánuma. Illusztrációkat nem tartalmazó tanulmányok azonban szép számmal jelentek meg a Századok hasábjain, forrásközlések pedig a Történelmi Tárban, ill. a Magyar Történelmi Tárban.'7 A végvári harcok időszakának azokra a vonatkozásaira, amelyeket ma már egy külön tudományág, a történeti ökológia10 elemez, először Takáts Sándor figyelt fel, s művei valóságos tárházai ezeknek az adatoknak.11 A hadtörténészek a fontosabb várak fekvésének, környezetének legfontosabb jellemzőit összegyűjtötték, kielemezték. Elsősorban azt kutatták, katonai szempontból a vár elhelyezkedése mennyire volt előnyös, a környezet hogyan befolyásolta a védelem és ostrom esélyeit. Sorra közzétették a XVI-XVII. századi hadmérnökök, katonai vezetők dokumentumait, amelyek erre az alapvető szempontra irányultak. A hadtörténészek és építészek ilyen irányú érzékenységével szemben még századunk irodalmában is találkozhatunk a romantikusabb megközelítéssel, amely a katonai jellemzők és értékek helyett inkább a tájképi (kétségkívül meglévő) értékek iránt volt fogékonyabb. Példa erre Varjú Elemér képes albuma, amelyből mondanivalónkat illusztrálandó Árva várának leírását idézzük: „Tájképi szépségre, festői fekvésre nem sok 104
