Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

Czigány István: Katonarétegek a királyi Magyarországon a 17. század második felében

Ennek ellenére, elsősorban a végváriak és a szabadlegények között olyan lovasság nevelődött ki, amely szinte tökélyre vitte a török ellen már bevált portyázó harcmodort. Viszont a nagy létszámú, zömében gyalogsággal rendelkező nyugat-európai hadseregek egyre inkább az utánpótlástól függtek, s így a könnyűlovas-csapatok számára sebezhetővé váltak. Ezt a harcászati előnyt használták ki Thököly kurucai, s ismerte fel a török elleni visszafoglaló háborúban Lotharingiai Károly herceg és Badeni Lajos őrgróf, akik később a franciákkal szemben kamatoztatták a magyar huszárság harci erényeit.

Ma már tudjuk, hogy 1683. szeptember 12-e fordulópontot jelentett Magyarország történetében. Ám a hosszú évtizedek alatt felhalmozódott sérelmek, a kölcsönös bizalmatlanság, s a társadalom megosztottsága miatt kezdetben nem igazán érezte saját ügyének a felszabadító háborút az ország lakossága. Azonban a Szent Liga csapatainak sorozatos győzelmei végül a kuruc táborban lévők zömét is meggyőzte az oszmán hatalom megroppanásáról. Thököly Imre elfogatása a „törökös” politika kilátásta- lanságát jelentette, ezért 1685 őszén összesen 12000 kuruc katona állt a magyar király szolgálatába.

Bár egy korábbi tanulmányunkban a szövetséges csapatok oldalán harcoló magyarországi katonaság összlétszámát 15000 és 25000 fő közé tettük, mégis egyes adatok arra figyelmeztetnek, hogy megállapításunkat revideálni kell. Például 1684-ben Bars vármegyéből a nádor csak 200 lovas megjelenésére számított, Hunyady András főkapitány élén ezer, majd további 418 lovast állított ki a megye. Pest vármegye megjelenésére nem is számítottak a hadjárat folyamán, mégis 100 katonát küldtek a Budát ostromlók táborába.26 A szövetségesek mellett harcoló magyar alakulatok létszámának megállapításánál külön gondot jelent, hogy nem tudjuk hányán szolgálhattak a különböző császári, vagy birodalmi egységeknél. Arról már vannak adataink, hogy a birodalmi alakulatokat, mint például a bajorokat, olykor magyar rekrutákkal egészítették ki. Miksa Emánuel bajor választófejedelem költségén 1688-ban Johann Baptist von Borbula báró parancsnoksága alatt magyarokból egy külön huszárezredet szerveztek, mely több mint 800 főre rúgott. A törökkel vívott háború utolsó éveiben 1696-1697-ben a császári lovasezredek mellé egy-egy huszárszázadot akartak szervezni. Ernst Rüdiger Starheberg gróf az Udvari Haditanács elnöke 1697 elején azt javasolta, hogy magyar szabadcsapatokat kell felfogadni, akik tehermentesítik a császári ezredeket és fenntartásuk csak kevés pénzbe kerül.27

Mint említettük, a császári hadvezérek felismerték a magyar könnyű95