Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Czigány István: Katonarétegek a királyi Magyarországon a 17. század második felében
A feudális hadkötelezettség alapján táborba szálló csapatkontingensek mellett a hadvezetés számíthatott a végvárak mintegy 12-13000 főnyi hadinépére.15 A másik rendelkezésünkre álló ilyen tervezetet Esterházy Pál nádor készítette. Az 1682. március 20-án Bécsben papírra vetett tervezet a királyi Magyarországról kiállítandó főúri, egyházi és vármegyei csapatok létszámát 9380 lovasra és 3600 gyalogosra becsülte.16 Ebben az évben a fenyegető török veszély miatt Lipót császár 1682. július 9-én elrendelte a végvári katonaság létszámának, az 1671-es év előtti szintre történő emelését. Egy 1683 elején keletkezett kimutatás szerint a végvárak őrsége már 5770 lovasra és 5462 gyalogosra rúgott.17 Közel egy időben keletkezett Esterházy Pál másik tervezete, mely a feudális csapatkontingensek és a végvári erők összlétszámát 17100 lovasra és 8600 gyalogosra számította. Ebben ugyan benne foglaltatnak a Horvátországban lévő katonák is, mintegy 6000 fő, de a végváriaknál csupán a kihozható 9000 katonával számolt.18 Tudjuk, hogy a királyi Magyarország vitézlő rendjének igen jelentős hányada alkotta ekkor Thököly Imre kuruc államának fegyveres erejét. Egy hitelesnek tekinthető, valószínűleg 1682/83 fordulóján keletkezett létszámkimutatás szerint 17666 katona állt a kuruc király szolgálatában.19 Bár az eljövendő alapkutatásoknak még tisztázniuk kell a magyar- országi katonatársadalom pontos rétegződését és létszámviszonyait, de annyit már most is megállapíthatunk, hogy a királyi Magyarországról elvben mintegy 40000 főnyi katonaságot ki lehetett állítani. A fentebb vizsgált két adatsor arra is figyelmeztet minket, hogy a vizsgált két időszak között a magyarországi katonarétegek létszáma globálisan nem változott. A számtalan bizonytalansági tényezőből most csupán egyre hívnánk fel a figyelmet, nevezetesen arra, hogy teljesen tisztázatlan a magyarországi katonaság külhonban történő szolgálatvállalásának kérdése. Esterházy Miklós nádor azon megállapítását, miszerint a 17. század első két évtizedében „csak az egy Lengyelországba harmincz-negyvenezer ember vándorolt ki a vitézlő rendből”, valószínűleg túlzásnak kell tartanunk, de az kétségtelen tény, hogy a század folyamán lengyel földön és a harmincéves háborúban a Habsburg Birodalom területén jelentős létszámú magyarországi katona szolgált.20 Nemcsak a császári hadseregben, vagy a cseh-morva rendeknél szolgáltak magyarországiak, de még az augsburgi városi gárdában is találunk magyar vitézeket.21 A magyarországi katonatársadalom harcértékének megítélése igen tarka képet mutat vizsgált korszakunkban. Raimondo Montecuccoli tábornok olyan álhatatlan népnek tartotta, mely felkeléseivel nagyobb veszélyt 92
