Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Czigány István: Katonarétegek a királyi Magyarországon a 17. század második felében
Czigány István KATONARÉTEGEK A KIRÁLYI MAGYARORSZÁGON A 17. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN Magyarországon több, mint két és fél évszázadon keresztül nemcsak két nagyhatalom, a Habsburg és az Oszmán Birodalom, hanem két eltérő vallás és kultúra is szembekerült egymással. Az országban a 16-17. században állandósult a háborús állapot, s nyomában a pusztítás, betegség és a halál. Az oszmán hódítás ugyan visszavetette az ország gazdasági és társadalmi fejlődését, de a háborús állapotok nyomán meggyengülő feudális államhatalom, s a fellépő munkaerőhiány a társadalmi kötöttségek lazulásához, s jelentős mobilitásához vezetett. Károlyi Sándor gróf a 18. század nagyformátumú magyar politikusa a nagykárolyi uradalom számára 1718- ban kiadott urbárium bevezetőjében a következőképpen összegezte az előző évszázadban bekövetkezett társadalmi változást: „Kétségkívül boldog emlékezetű Prodecessor Földes Urak idejében is, az míg az ország különb féle háborúkkal fel nem zavartatott, ezen Domíniumban is az jobbágyság s lakosok adózásában, szolgálatában az igaz törvényes jó rend megtartatott, kinek nyoma mind az Országnak törvényiben, mind pedig az Országnak csendesebb részében ma is világosan kitetszik. Hanem ezer darab föld lévén legjobban ez sok változásoknak örvényében elmerülve, közel már 120 esztendőktül forgásátul fogvást, hol hatalmas fejedelmek, hol pogányoknak törvénytelen birodalma és szabados uralkodása alatt, az nagy szabadságot magoknak tárgyul vévén, nem hogy az jó rendet és tartozó törvényes adózását és szolgálatját tartotta volna fenn az jobbágyság az Földes Uraihoz, de még jobbágynak sem tartotta magát, s valamiben legkisebb kedvetlensége vagy bosszúsága felindította, oda, valahova szerette szabadoson elment,.. A korabeli Magyarországon a társadalmi felemelkedés útja tömeges méretekben a katonáskodáson keresztül vezetett. A nemesség alsó rétegében levők számára éppen úgy, mint a jobbágysorban levők számára. Rákóczi Zsigmond apja például még kisbirtokos nemes, a Serédyek, majd a Bebekek szervitora, de fia végvári katonaként küzdötte fel magát az arisztokrácia sorába, sőt élete alkonyán Erdély fejedelmévé is megválasztották. Vagy említhetnénk a nem is jobbágy, hanem cigány származású Horváth 87
