Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
R. Várkonyi Ágnes: Környezet és végvár (Végvárrendszer és a történeti ökológia kérdései a 16-17. századi Magyarországon
R. Várkonyi Ágnes KÖRNYEZET ÉS VÉGVÁR (Végvárrendszer és a történeti ökológia kérdései a 16-17. századi Magyarországon) Mi újat mondhat a történeti ökológia a vártörténeti kutatóknak? És viszont! Mit nyújthat, nyújthat-e egyáltalán valamit a végvárakkal, a végvári társadalommal foglalkozó tudomány a környezet múltjával foglalkozóknak. Magam is meglepődtem, hogy a párbeszéd mennyire eleven és tartalmas. Hosszabb, mintsem hogy rövidre fogott előadás keretében akár vázlatos tájékoztatást adhatnék minden részletéről. Néhány fontosabb kérdésre kell szorítkoznom. Környezetünk mint a történetírás tárgya Egyetemes értelemben véve is a történeti ökológia a tudományok legifjabb ága. Szervezetileg 1986 nyarán, a berni Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszuson született.1 Fejlődése viszont rendkívül dinamikus. Fél évtized alatt kutatóközpontok, tanszékek, folyóiratok, konferenciák s tanulmányok, könyvek sora bizonyítja, hogy sok mondanivalója van és elemi igényeket szolgál. Megrekedt vitákat visz tovább. Régi kérdésekre ajánl új válaszokat, és megvilágítja távoli évszázadok eddig homályos jelenségeit. Közvetve pedig, a kultúra és az autonóm tudomány áttételein, a világ ma talán legégetőbb gondjára ad választ, arra, hogy megállítható-e természeti környezetünk pusztulása. Van-e közös nyelv, a történeti ökológia és az évszázados múltra visszatekintő vártörténet párbeszédére? A történeti ökológia gondolati problematikája a 19. században a társadalomtudományokkal együtt született. Különböző irányzatok és iskolák egymással is vitázva próbálták eldönteni, hogy a földrajzi adottságok - az éghajlat, a talajviszonyok, a növénytakaró, a domborzat - hogyan határozták meg a társadalom mindenkori tevékenységét.2 Közben hatalmas anyag gyűlt össze a különböző korszakok, civilizációk természetismeretéről.3 Ettől függetlenül megfogalmazást nyert az, hogy a természet csak annyiban meghatározó, amennyiben lehetőségeket kínál és korlátokat szab, a társa7
