Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Domokos György: A várak jelentősége és a császári seregek ostromtechnikája a felszabadító háborúban
Domokos György A VÁRAK JELENTŐSÉGE ÉS A CSÁSZÁRI SEREGEK OSTROMTECHNIKÁJA A FELSZABADÍTÓ HÁBORÚBAN A török hódítókkal folytatott évszázados küzdelemben a végvárak, s a megszerzésükért vívott harcok mindenkor lényeges szerepet játszottak. Nem volt ez másként a felszabadító háború idején sem, jóllehet ekkorra már, főként a harmincéves háború hatására, jelentős módosulás következett be a hadügyekben. Ez a háború valamennyi területét érintette, így a tüzérséget, az ostromtechnikát és ostromharcászatot is. A várvívás 17. század végi módszerei tulajdonképpen nem tartalmaztak addig ismeretlen elemeket, viszont alkalmazásukban lényegi változásokat hoztak. Ezek következtében a támadás hatásfoka, eredményessége jelentősen megnőtt. A hangsúly a rendszerezettségre, a gondos szervezésre került. Az új típusú árkok, a parallelek, méreteiknél és elrendezésüknél fogva megoldották a csapatok gyors mozgását, biztos fedezését, s emellett megfelelő bázisul szolgáltak a támadáshoz és védekezéshez egyaránt. A tüzérség esetében a korábbi, nagyszámú lövegből álló, nagy tűzerejű, de csekély hatásfokú ütegek helyét egyre inkább a csak néhány ágyúval, de pontosan meghatározott módon, meghatározott célra tüzelő ütegek vették át. Ez utóbbiak működése szorosan kötődött az árkok előrenyomulásához és a gyalogság tevékenységéhez.1 A császári seregek és parancsnokaik a francia fronton az 1683-at megelőző évtizedekben (legutoljára az 1672-78-as németalföldi-francia, illetve az 1683-84-es francia háborúban) jó néhányszor gyakorolhatták a várostromlás és a várvédelem művészetét.2 Itt szereztek gyakorlati tapasztalatokat az új megoldásokról, módszerekről, amelyeket a későbbiekben majd Vauban nevével fémjeleznek. Vauban ugyanis ekkor (Maastricht, 1673) kezdte teljes körűen alkalmazni az általa bevezetett újításokat, nem csekély eredménnyel.3 A felszabadító háború későbbi szövetségesei, a bajorok, brandenburgiak, szászok stb., szintén részt vettek a két nagyhatalom összecsapásaiban, sokszor a franciák oldalán, így ők is megismerkedhettek a korszerű ostromeljárásokkal. Emellett a császáriak e hadjáratokat többször a németalföldiekkel szövetségben harcolták végig, akik e téren ugyancsak nagy hagyományokkal rendelkeztek. Mindezeken túlmenően 73
