Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Varga J. János: A nyugat-magyarországi végvárak 1683 nyarán
menekülő császár útvonalát igyekezett kikémlelni, hogy a tatárokat és Thököly embereit utána küldje. Vasra verve vitték Linzbe, majd Passau várába.44 Hamar készen állt a külföldi propaganda gyengécske versbe szedett válasza, azé a külföldé, amelyik még 1683 márciusában is úgy nyilatkozott, hogy Magyarország „Vormauer gegen dem Römischen Reich gewesen” („a Római Birodalom védőfala volt”).45 Az ismeretlen versfaragó sorai egyébként így hangzanak: „Te kétkulacsos Batthyány, Alattomos cselszövő Királyoddal szembeszállni Nem átallsz, te hitszegő. A magyar: áruló, hitszegő, Becsapja Istent s a világot, Fegyvert fog, harcol s nem látja ő, Hogy hírén az árulás sebet vágott.”46 Három évvel később egy fogoly török az idézett sorokkal egybehangzóan vádolta a dunántúli főkapitányt, s még néhány főurat, akik 1683 nyarán szemtanúi voltak a török sereg felvonulásának. Mehmed Çolakrôl, közismerten Csonka bégről van szó, az egykori nógrádi várparancsnokról, aki Abdurrahman pasa főtisztjeként 1686-ban Budán fogságba esett. Rudolf Rabatta főhadbiztos vitte Bécsbe, ahol először saját házában helyezte el a becses foglyot, majd kevéssel azután Bécsújhelyre szállították a helyi börtönbe. Ott abban a toronyszobában őrizték, ahol Zrínyi Péter várta egykor ítéletét.47 Csonka bég 1686. november 15-16-án meglepő dolgokat mondott jegyzőkönyvbe. Terhelő vallomása - a már említett Zrínyi Jánoson és Esterházy János győri vicegenerálison kívül, aki szerinte 1683 nyarán a körülzárt Győrt a török kezére akarta játszani - Draskovich Miklóst, Batthyány Kristófot, Erdődy Miklóst és Czobor Ádámot érintette.48 A bég vallomása szerint Thököly Imre hívei azt akarták, hogy fejedelmük legyen a magyar király. Az említett főurak ehhez kapcsolták saját uralmuk megalapításának vágyát, ami a Thököly-féle királyság gondolatának jelentős kibővítéséhez vezetett. A magyar főurak a magyar állam területét a Habsburgok rovására kívánták megnövelni IV. Mehmed jóindulatú pártfogásával, de saját erejükre támaszkodva, és készséget mutattak az iránt, hogy elismerjék a török fennhatóságot, évi adó fizetésével. 64
