Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

Varga J. János: A nyugat-magyarországi végvárak 1683 nyarán

Csonka bég ezt az alaptörténetet két változatban adta elő. Az első még a felvonuló török sereg eszéki táborában keletkezett június 7. és 14. között. Ott azt tervezték, hogy Magyarországot három fejedelemségre osztják fel: a dunántúli területeket Batthyány Kristóf, Alsó-Magyarorszá- got Czobor Ádám kapta volna, Felső-Magyarország továbbra is Thököly Imréé - „mindezt török védelem alatt és nekik való adófizetéssel és Dras- kovich Miklós bizonyos fennhatóságával.”

Később, már Bécs ostroma idején, a tervezetet úgy módosították, hogy Thököly gróf lesz Magyarország királya, Draskovich Miklós Ausztriáé, Czobor Ádám Morvaországé, Batthyány Kristóf Stájerországot, Erdődy Miklós bán Florvátországot kapja meg. A török fennhatóság természetesen ebben az esetben is megmaradt volna, 400 000 birodalmi tallér évi adó fizetése mellett.49

Igaz-e, amit Csonka bég állított a felelős magyar vezetőkről? Mivel Kara Musztafa levéltára elveszett, lehetséges, hogy a történettudomány sohasem tud válaszolni a kérdésre. Egyelőre csak közvetett adatok, mozaikforrások állnak rendelkezésre, ám ezek tükrében a félkarú bég állításai jól kitalált kalandos történetnek látszanak.

Ugyanis tény, hogy 1683 júliusában a Batthyányakra és Draskovich Miklósra bízott, mintegy 150-200 km hosszúságú Rába-vonalat képtelenség volt megtartani a mintegy 140 000 főnyi török hadsereggel szemben. Még akkor sem, ha Draskovich július 1-jén arról biztosította a bécsi udvart, hogy a csapataikkal őrzött frontszakaszon nem lehet áttörni. Optimizmusa nélkülözött minden alapot. Részletes tervezetét ugyanis, amelyet a Rába- vonal katonai megerősítésére készített és május 16-án terjesztett a Haditanács és a Dunántúl védelméért felelős magyar urak elé, csak június 30-án nyújtották át Lipót császárnak jóváhagyásra. így a gráci Zeughausból kiutalt tüzérségi felszerelés és lőpor már meg sem érkezett a helyszínre.50 Az is tény, hogy az országbíró a védelmi vonal összeomlása után is megpróbálta a lehetetlent. Előbb július 6-án értesítette a Bécs irányába eső egyetlen nagyobb város, Sopron tanácsát a történtekről, felszólítva a magisztrátust, hogy a városban maradt nemesek és valamennyi „fegyverforgató népség” keljen hadra. Másnap újra rájuk írt: kényszeríteni kell az embereket, hogy a rábai átkelőhelyek védelmére kivonuljanak, mivel „Sárkány mellől elszökött a vármegye népe s félő, hogy az ellenség ott tör be”.51

Ekkorra azonban már minden elveszett, Draskovich és a Batthyányak nem tehettek semmit az ellenség feltartóztatására. Érdemes ezzel kapcsolatban idézni a bécsi Kriegsarchiv munkaközösségének egyik szerzőjét az 1883-ban megjelent „Das Kriegsjahr 1683 nach Acten und anderen authen65