Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

Nagy László: Várad szerepe a Partium és Erdély életében a 16-17. században

Várad ugyanúgy egyik toborzó és utánpótlási központ volt, mint Bethlen háborúi idején.34 Kiemelkedő stratégiai fontosságúvá azután II. Rákóczi György uralkodása idején, pontosan az ő 1657-es, oly szerencsétlenül végződött lengyelországi háborúja, illetve a Porta azt követő bosszúálló hadjárata idején vált.

A második Várad elleni török ostromra 1658 szeptemberében került sor; Rákóczi győztes pálélesi csatáját követően. A fejedelem a harc után előbb Váradra ment, ahol hálaadó istentiszteleten vett részt, majd hadai szaporítása végett a Hajdúságba távozott. A vár parancsnoksága, Gyulai Ferenc főkapitány indokolatlan távolléte miatt, az ütközetben is jeleskedő Gaudi Andrásra, erre a híres, skót származású, de jó magyarrá lett tüzértisztre hárult. Az Erdélyt végigdúló tatár segélykérő parancsnoka minden bizonnyal Rákóczi és a várkapitány távollétét kihasználandó határozta el Várad megtámadását és meglepetésszerű birtokba vételét. Azonban elszámította magát. Gaudi ugyanis a vár őrségét „egynehányezer jó magyar gyaloggal és német muskatérosokkal” megnövelte. Ugyanakkor tüzértisztként a védelmet most is elsősorban az ágyúkra alapozta. Többek között „könnyű mozsárforma álgyúcskákat tengelyekre csináltatott vala, amelyeket könnyen, nyargalvást is utánna hordozhatnának.”35

Giráj tatár kán csapatai szeptember 13-án érkeztek Várad alá, s követték őket a két román vajda kirendelt katonái. Gaudi azonnal ágyútűz alá vette a falhoz közelítőket. A könnyű ágyúkat nemcsak golyóbisokkal, de „kartácsokkal, dirib-darab vasakadékokkal” is megtöltette, s azokat a lovasok fedezete alatt egészen az ostromlók közelébe vitette. Ekkor a lovasok kettéváltak, s Gaudi a lövegeket közvetlenül a tatárok sűrűjébe süttet- te. Ezt követően is szaporán lövette a támadókat, közben újabb és újabb kitöréseket hajtott végre Várad őrsége ellenük. Eredményes védelmi harca következtében a tatárok és a két román vajda katonái kényszerültek eltakarodni Várad alól. Erdély „fő bástyáját” ezúttal is megvédte a hősi helytállás és egy bátor tüzértiszt hadi leleményessége.36

A pálélesi győzelem és a váradi hadisiker azonban ezúttal csupán átmeneti eredménnyel járhatott. Köprülü Mohamed, az energikus nagyve- zír nem az az ember volt, aki engedi egy vazallus diadalmaskodását a szultáni döntéssel szemben! Rákóczi és katonái ugyan bátran küzdöttek mind 1659 őszén a Vaskapu-szorosnál, mind 1660 májusában a szászfenesi síkon, a máig vitatott személyiségű fejedelem végül is alulmaradt a küzdelemben és maga is halálosan megsebesült a csatatéren. Egy Zrínyi Miklós környezetében keletkezett epigramma szerzője így búcsúztatta őt: „Én kezdtem volt pogányt kardommal térteni, / De az kereszténység kész lén

46