Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

Lőkös István: A török veszély a 16-17. századi horvát epikában

után, 1623-ban lengyel küldöttség járt hasonló céllal Konstantinápolyban); aztán átrajzolja a történelmi valóságból ismert Oszmán-képet, mely átrajzolás szerint a szultán maga is áldozat, a romlott és ármánykodó alattvalók áldozata, ami persze a török birodalom hanyatlásának jele, és - nem lényegtelen — az oszmán állam belviszályainak rajzával azt a korabeli, a köztudatban elterjedt „jövendölést” valószínűsíti, mely szerint Mohamed halálának ezredik évfordulóján (1632) a török birodalom összeomlik.26

Nem kétséges: ez a beállítás tökéletesen megfelel a Tasso megfogalmazta követelményeknek, melyek szerint „...a költőnek az olvasókat a valóság látszatával kell elámítania - mégpedig nemcsak meggyőzni őket, a tárgyalt dolgok igazságáról, hanem úgy érzékeltetni velük mindent, hogy elfelejtkezve, az olvasásnál úgy érezzék, jelen vannak, látják és hallják az eseményeket - szükséges meggyökereztetni lelkűkben ezt a valóságtudatot, amelyet legkönnyebben a történelem tekintélyével lehet elérni.”27

Gundulic számára a chocimi csata bemutatása a fő feladat, s ennek révén annak bizonyítása, hogy Oszmán majdani bukásának döntő oka az itt elszenvedett vereség. Ehhez lesz jó eszköz az események retrospekció- val történő felidézése. A forgandó szerencse közismert és a barokk korban kedvelt motívumával induló műnek ui. már az első énekéből megtudjuk, hogy a szultán a csatát elvesztette, birodalmában zavargás van, hadserege meggyengült. Az okok fölött töprengve jut arra az elhatározásra, hogy Nyugat helyett Keletre indul, s újjászervezett seregével megbünteti a lázadó janicsárokat. Bizalmasaival (Dilaver nagyvezír, a főhodzsa és a császári háremőr) tanácskozva dönt a lengyelekkel kötendő békéről, s arról, hogy méltó feleséget választ magának, s házasságával megszilárdítja a trónt. Az előbbi megoldását Ali pasára bízza, a menyasszonykeresés feladatát pedig Kazlár agára. A békekötés megtörténik, Kazlar aga is megjön a szerb despoták leszármazottjával, a szép Suncanicával, ám a tervek mégsem valósulnak meg: mind a „gyaurokkal” való békekötés, mind a „gyaur lánnyal” kötött házassság ellenérzéseket vált ki a birodalomban, nő a lázadás veszedelme és mert Oszmán ellenfeleit, az általa megbuktatott Muszta- fát tanácsadói javaslata ellenére nem végeztette ki, az börtönéből szabadulva az ellenzék élére áll, megbuktatja s kivégezteti Oszmánt. A cselekmény barokkra jellemző szillogisztikus okfejtése értelmében mindennek előidézője az Oszmán számára kétszeresen is végzetes kimenetelű chocimi csata. Kézen fekvő, hogy Gundulic a huszadik ének végén művét azzal a reménnyel zárja, hogy Mohamed próféta híveinek chocimi veresége - Ulászló herceg és a lengyelek hősi helytállás folytán - az iszlám uralom végső megsemmisülésének jele.

368