Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Lőkös István: A török veszély a 16-17. századi horvát epikában
A chocimi csata (amely a mű kulcsmozzanata) eseménytörténetét az eposz negyedik és tizenegyedik éneke tartalmazza. Gundulic sajátos, az eposzi hagyományokat követő módot választott a harci cselekmények ábrázolására. Nem közvetlenül, hanem - mint fentebb is jeleztük - a retros- pekció, emlékezés és látomás formájában idézi fel a harci eseményeket, már azt követően, hogy Oszmán a csatavesztés után, Kazlar aga tanácsára békekötést kezdeményez a lengyelekkel. A csataképek víziói a követségbe küldött Ali pasa képzelete révén idéződnek fel, amikor átutazva a harcmezőn megjelenik lelki szemei előtt a császári sereg. A negyedik ének így voltaképpen a seregszemle foglalata lesz, a költői cél pedig: bemutatni a török sereg nagyságát, szervezeti felépítését, katonák és vezérek biro- dalomszerte ismert hősiességét, de a műegészbe illesztve azt is, hogy ez az elit hadsereg hogyan roppan össze a már említett okok (lázadás, járvány) miatt a számszerűen kisebb, de morálisan mégis a török fölött álló lengyelekkel vívott ütközetben. A kép ismerős: a Szigeti veszedelem seregszemlét tartalmazó strófáit asszociálják bennünk Gundulic sorai. Félelmetes török sereg ez is, miként Zrínyinél a Szulimáné, mely Husszein nagyvezír, Ali aga, a ruméliai beglerbég, Juszuf Bosnyák, Szkender pasa, Szokolovics boszniai pasa, Mahumet Karakas budai pasa és mások vezérletével vonul fel tízezer számra, köztük törökök, arabok, albánok, bosnyákok, örmények, tatárok, kiknek vére „a Dnyeszter vizénél szélesebb és nagyobb folyamként ömlik” (,,...od krivi rijeke poli II od Nestera sire i vise”) a lengyel szablyák csapásai nyomán. Az összeomlás képei-jelenetei a tizenegyedik énekben elevenednek meg a varsói királyi palota frissen elkészült, a chocimi csatát ábrázoló gobelinjei által, amelyek szemlélése közben Ali pasa lelki szemei előtt újra lezajlik a véres ütközet. „Barokk festőiséggel még a színeket is leírja itt Gundulic - írja Angyal Endre. - A felvonulásból (a lengyelekéről van szó. - L. I.) valóságos divatrevü lesz: drága anyagok, ékkövek, prémek, selymek, tollak gazdag sora. A következő gobelinen már megmozdul a kép, és vad, fergeteges tombolással dúl a csata... A Seicento nagy festőinek félhomályos mozgalmassága, chiaroscuro-ja, dinamikus pátosza, go- molygó szenvedélyesSége él ezekben a jelenetekben. Megkezdődik a harc, egymásnak szegődik a karcsú kopják erdeje. Csillognak a szablyák, záporoznak a nyilak, harsognak a trombiták, vágtatnak a lovak. Ide-oda hullámzik a csata, kopják, pajzsok, szablyák, kések kavarognak. Zúgnak a hegyek és a síkság, elsötétül a nap.”28 S mire Ali pasa látomása szertefoszlik, ott van a lengyel királyi palota valósága, élő jelképeként a keresztények győzelmének... 369
