Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

Lőkös István: A török veszély a 16-17. századi horvát epikában

c. műve, a 17. századból pedig Girolamo Graziam Granada meghódításáról szóló II conquisto di Granada (Granada megvétele) című eposza, valamint Giovanni Leone Sempronio hőskölteménye, a Boemondo overo An- tiochia difesa, amelynek tárgya a keresztes lovagok szentföldi harcai.23 Mindez természetesen Tassótól sem függetleníthető, mint ahogy Gundulic műve sem képzelhető el a Megszabadított Jeruzsálem nélkül. A kutatás az utóbbi kérdésnek kellő figyelmet is szentelt, Arturo Cronia és Vsevolod Setschkareff érdeme, hogy a Megszabadított Jeruzsálem és Gundulic Os- munjának viszonyáról mára tisztázott képet kaptunk.24 Setschkareff a mik- rofilológiai eszközeivel és módszerével bizonyítja a két mű párhuzamait, amelyek a világkép, a struktúra, a szereplők megformálása, a leírások, a motívumrendszer, a jelenetezés, a szóképek szférájában kimutathatók. Példáival természetesen nem az Osman eredetiségét vonja kétségbe, ellenkezőleg: azon fáradozik, hogy a mű genezisében Tasso eposzának termékenyítő szerepét s ennek összefüggésében Gundulic költői erudícióját, inven- ciózusságát s még tovább az Osman esztétikai értékrendszerének sokszínűségét bizonyítsa.25

Gundulic műve egy konkrét történelmi eseményhez kapcsolódik. 1621 májusában a fiatal II. Oszmán szultán mintegy háromezer főből álló sereggel hadjáratot indított Lengyelország ellen. A tetemes túlerőt képező török sereget a százezer fős lengyel haderő Chocimnál várta, ám döntő ütközetre valójában nem került sor, mert nem sokkal az első összecsapások után Oszmán janicsárjai fellázadtak, majd az ennek következtében demoralizálódon török seregben járvány ütött ki, ami lehetetlenné tette a harc folytatását. Oszmán a döntő ütközet előtt visszavonta seregét. A keresztény világ ezek után nem ok nélkül gondolta, hogy a csata győztesei végső soron a lengyelek és III. Zsigmond fia, Ulászló herceg (később IV. Ulászló néven lett Lengyelország királya). Ezen mit sem változtatott, hogy az ifjú királyfi - bár ott volt a harcmezőn - a csatában nem vett részt, mert betegen feküdt a táborban.

íme a „csata”, amely a maga nemében más, valóban döntőnek minősíthető ütközetekhez viszonyítva jelentéktelen, de épp ezért alkalmas volt arra, hogy egy a kor igényei és ízlése szerint írandó barokk eposzban az egész keresztény világ győzelmeként szerepeljen. Gundulié a kompozíció során mindent ebben a szellemben alakít. Mindenekelőtt Ulászló herceg hősiességét bizonyítja és dicsőíti: a lengyel győzelem valószerűvé tétele érdekében beiktat az eposzba egy a török részéről történő és a békekötést célzó követjárást Ali pasa vezetésével (ami nem felel meg a történelmi valóságnak, hisz épp az ellenkezője történt: jóval a chocimi események

367