Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

Lőkös István: A török veszély a 16-17. századi horvát epikában

(1518-1595) Razboji od Turaka (Török rajtaütések) című kilencrészes epikus énekére - mely kronologikus rendben, „epikus kompozíció nélkül” adja elő az eseményeket -;22 és Juraj Barakovic (1548-1628) Vila slovinka (Szláv tündér) című verses kompozíciójára egyaránt gondolhatunk. A közös téma mellett valamennyinek sajátja a magyar motívumkészlet használata. Még a legjelentősebb szerzőnek számító Juraj Barakovic Vila í/ov/n/cájában is felbukkan pl. Szigetvár védőjének, Zrínyi Miklósnak alakja - nem kevés nosztalgiával idézve a szigeti hős emlékét mondván, hogy „mióta Zrínyi Miklós bán elesett” („Otkad Zrinski-ban Miklaus po- ginu”), nincs aki török fejeket szedjen, pedig a török már ismét „kijött Konstantinápolyból”, hogy a gőgös „zadari államra”, vagyis a Velencének behódolt városra törjön. Antun Sasin krónikás énekének strófáiban viszont Nádasdi jelenik meg mint félelmetes törökverő.

Mindezek után természetes, hogy a törökellenes epika szintézisének minősülő Gundulic-mű, az Osman strófáiban hasonló történetfelfogás és célzatosság jegyében vonulnak fel az említett és más magyar alakok és motívumok (Nagy Lajos király, Szilágyi Mihály, „Jankó vojevoda”, azaz Hunyadi János, Hunyadi Mátyás, Báthory Zigmond stb.) tényszerűen bizonyítva, hogy Gundulic Zrínyihez hasonlóan recipiálja az elődök török- ellenes költői örökségét, s egyúttal azt a közös közép-európai történelmi örökséget is, amelynek összegezését pl. már dubrovniki elődjénél, Vetra- novicnál jórészt készen találta.

A kiterjedt Gundulic-szakirodalom az Osman megírásának indítékát sommásan a török birodalom korabeli gyöngülésében jelöli meg. A kérdés természetesen ennél sokkal összetettebb. Az egykorú balkáni és európai politikai konstellációnak kétségtelenül fontos, sőt döntően meghatározó szerep jutott a mű megszületésében, ám ez csupán az alapeszme aktualitását igazolta. Legalább ennyire fontosak a forma kérdéskörébe utalható indítékok, vagy éppen a Balkán délszláv népeinél akkor már több évszázada folyamatosnak tekinthető törökellenes irodalmi és népköltészeti hagyomány. Az alábbit eddigi vázlatunk remélhetően igazolta, az utóbbi felfejtése meghaladja e dolgozat kereteit, ezért azzal nem foglalkozunk. Angyal Endre helytállóan figyelmeztetett arra is, hogy az Osman jelentőségének, értékeinek megítélése és irodalomtörténeti helyének körülhatárolása során az a 16-17. századi verses és prózai epika sem hagyható figyelmen kívül, amelynek képviselői szívesen választották műveik tárgyául a pogány, illetve mohamedán témát. Francesco Bracciolini La Bulgheria convertita (A konvertita Bulgária) című hőskölteménye éppúgy szerepel példái között, mint Margherita Sarocchi Scanderbeide (Szkander bég)

366