Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Lőkös István: A török veszély a 16-17. századi horvát epikában
tálása - így együvé kapcsolva - Vetranovié ama nézetének alátámasztásaképp történt, mi szerint Dubrovnik sajátos, a Velence és a török közötti függetlenség megőrzését szolgáló politikája a célszerűbb, véráldozatot nélkülöző gyakorlat. Ez pedig az adózás, a karács fizetése, ahogyan Franicevié is fogalmazta. Buda helyzetére-sorsára vetítve ez - Vetranovié vélelme szerint - annyit jelent, hogy ha Buda nem a császári oldalra áll,19 hanem hű marad Izabellához és vállalja a harács fizetést a töröknek, ma (a vers megírása idején) is szabad lehetne.20 „I ako bih ja harac Otmanom obsluzil, vaj ne bih tolik piac i tuzbu sadruzil.. („S ha én az ottománt haráccsal szolgálnám, jaj, nem hullna annyi könny bánattal társulván...”) (Lőkös I. ford.)- sóhajt fel a versezet végén a megszemélyesített, török igát nyögő Buda vára... A szövegben tárgyalt események európai háttérrajzát Vetranovié két másik panaszverse (Pjesanca gospodi krstjanskoj = Ének a keresztény uralkodókhoz, Pjesanca Latinom = Ének az olaszokhoz) tartalmazza, melyekben a kortárs Nyugat-Európa urainak viszálykodása miatt panaszkodik, majd felszólítja őket, hogy a viszály helyett lépjenek a békesség útjára, Itália fejedelmei pedig az egységes állam megteremtésével (a Dante-inspi- ráció nem kétséges) szálljanak szembe az idegen hódítókkal. Mohács és Buda veszésében a viszálykodó keresztény uralkodók is vétkesek - mondja Vetranovié e panaszversekben. Mindez részben szubjektivitást sem nélkülöző költői okfejtés és meditáció, amely azonban bőven hordoz történelmi tanulságokat is, és épp ezáltal bizonyul később - tán nem is egyszer, a horvát barokk epika jelese, Ivan Gundulic számára mindenképp — forrásértékű alkotásnak. Az Osman számos részlete nehezen képzelhető el a Vetranovic-előzmény nélkül. A török balkáni és kelet-közép-európai térnyerése nyomán született, törökellenes horvát epikus költészet gazdag 16-17. századi anyagában az eddig említett művek mellé további, esztétikailag ugyan váltakozó értékű, de irodalomtörténeti szempontból jelentős alkotások sorakoztathatok fel. Karnarutié Vazetje Sigeta grada (Sziget várának elfoglalása) című elbeszélő költeményére; a Prekmurska pjesmarica I (Murántúli daloskönyv I.) versanyagában található, ugyancsak Szigetvár elestéről szóló, ismeretlen szerzőtől származó, négy részre tagolódó énekére;21 Antun Bratosaljic Sasin 365
