Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

Lőkös István: A török veszély a 16-17. századi horvát epikában

cseh (Mikulás Konác) és horvát (Marulic) feldolgozója .egymástól függetlenül.. . Judit példájával buzdított ellenállásra a török túlerejével szemben, mert hitük, meggyőződésük szerint az isteni segítségben bízó népet akár egyetlen bátor nő is megmentheti a pusztító ellenségtől.”12

A deuterokanonikus ószövetségi könyvek között számon tartott szövegből Marulic mesteri kézzel formált - a Vulgata textusát követve - jó ritmusú, feszesen komponált történetet. Eposzt írt, a szó egészen szorosan vett műfaji értelmében - megelőzve Tassót -, amelynek belső rímes páros rímű tizenkettős sorait a reneszánsz költői képek gazdagsága, pompás táj- rajzok és leírások tesznek káprázatossá, effektusait tekintve a kor kelet-kö- zép-európai költészetében is szinte páratlanná. És heroikus versezetté. Mert ahogyan a Betulia ellen felvonuló, Holofernesz vezette asszír sereget bemutatja (a sereg erejének, félelmetes voltának szemléletes rajzára gondolunk), az a Tasso előtti eposzköltészet legjobb hagyományainak értékrendjével is mérhető, s még inkább a főhős, a túlerővel egymagában szembeszegülő özvegynek, Juditnak jellemrajza. Marulic költői erényeinek alighanem a legfontosabbika az, ahogyan a bibliai történetben rejlő para- bolisztikus lehetőséget kiaknázza. Judit erkölcsi tartása és tisztasága oly árnyalt eszközökkel ábrázoltatik e különösen zengő, a horvát Tengermellék (Primőrje) és Dalmácia tájain és szigetvilágában honos, archaikus nyelv, a ca-dialektus kínálta lehetőségekkel, hogy hitelességéhez aligha férhet kétség. A reneszánsz pompa mértéktartó, de effektusaiban mégis átütő rajzával együtt jelenik meg a karakterizálás összetevőjeként a keresztényi alázat és erkölcsiség is, amely az egész mű eszmeiségét is meghatározza. Judit szépségének, küllemének a reneszánsz mesterekével rokon festése a hősnő keresztényi tisztaságának hangsúlyosabbá tételét szolgálja, s ebben a rajzban képteremtő motívumként az antik világ nőideáljai (Pallas Athéné, Diana, Hecuba, Amazon, Helena, Hyppolite, Szemirámisz, Ata- lanta stb.) éppúgy felvonulnak, mint a bibliai hősnők (Betsábé, Zsuzsánna, Eszter, Delila, Támár, Dina, Debora stb.). Szépségük a Juditénak csak halvány árnyéka - sejteti Marulic. Mert a „színarany szállal” ragyogó hajfonat, a „szépséges köntös”, az „arany karperec” és „ékes fülfüggő”, „a selymen” csillogó „virág arany-szirma”, a „sűrű és sokfajta... gyöngyszem a szoknyán”, az ujjain „vörös fényben” ragyogó „rubin”, a „keblének halmain” a „gyöngyök”, s „dús verettel míves” öv ragyogása „csipein” csak fokozza e mitikus magasságba emelt szépséget, amelyhez Isten - „nem tartván elégnek” az ékességet - „tisztességet ád a szép tagokra”, hogy tudják mindenek: „a sok cicoma nem ledérség nála”. S hogy mennyire nem az, azt az asszír sereg fővezérének környezetében eltöltött napok tanúsít359