Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Lőkös István: A török veszély a 16-17. századi horvát epikában
Lőkös István A TÖRÖK VESZÉLY A 16-17. SZÁZADI HORVÁT EPIKÁBAN A horvát epikus költészet Marko Marulic opusaitól Ivan Gundulic Osmanyáig ívelő fejlődéstörténetében a török veszély kérdése vitathatatlanul a legfontosabb erezet. A kroatisztika már az elmúlt század évtizedeiben felmérte jelentőségét - többnyire esztétikai értékeit is -, s a kérdéssel foglalkozó szakirodalom azóta örvendetesen gyarapodott. Minderről a szlavisztika magyar művelői több-kevesebb rendszerességgel hírt adtak, ám korántsem a kívánt mértékben. Mert pl. Margalits Ede, Hajnal Márton, Szegedy Rezső, Bajza József jóvoltából gazdag ismeretanyag birtokába jutottak a magyar Zrínyi-kutatás szakemberei Brne Karnarutic Va- zetje Sigeta grada (Sziget várának elfoglalása) c. eposza és a magyar Zrínyiász viszonyáról,1 de már alig-alig esett szó a horvát epika első klasszikus mesterének, Marcus Marulus Spalatensisnek, alias Marko Mamiiénak törökellenes célzatú költeményeiről (Tuzenje grada Hjerozolima = Jeruzsálem városának panasza, Molitva suprotiva Túr kom = Imádság a török ellen), illetve eposzairól, a horvát nyelvű Juditról s a latin textus formájában ránk maradt DavidiasxóX. És igazából adós még diszciplínánk a kelet-, közép-, illetve délkelet-európai régió világirodalmi becsű barokk eposzának, a dubrovniki Ivan Gundulic Osman\kxvdk tüzetes, komparatisztikai szempontú magyar bemutatásával is. E gazdag epikus költészettel a monografikus igényű szembesülés - csupán e három utóbbi mű értékeinél fogva is - időszerű lenne, még inkább az egyes művek fölöttébb gazdag magyar vonatkozásai okán. Mostani rövid taglalását a jelen konferencia tárgyköre indokolja s egy évforduló, nevezetesen Budavár elestéé - lévén, hogy vizsgálandó szövegeink egyike, a dubrovniki Mavro Vetranovic Cavcic panaszverse (Tuzba grada Budima = Buda várának panasza) e szomorú esemény reflexiójaként született meg. Előre kell bocsátanunk: ez az epikus költészet számos ponton rokon a kortárs magyar poézissel, fejlődéstörténete azonban némelykor eltéréseket is mutat. Ami viszont a török veszély verses epikai bemutatását s a művek ez irányú célzatosságát illeti, abban maradéktalan az egyezés. Minderre pedig azért kell emlékeztetnünk, mert dolgozatunk címe ugyan 355
