Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Lőkös István: A török veszély a 16-17. századi horvát epikában
a horvát epikus költészet 16-17. századi szegmentumának vázrajzát ígéri- különös tekintettel a török veszély kérdéskörére -, szemlénkben azonban a művek magyar vonatkozásainak érintésétől sem tekinthetünk el. Köztudott: a 16-17. századi magyar epikus költészet ívének kezdő műformája a históriás ének, záró műfaja pedig az eposz. Az előbbivel kapcsolatban Varjas Béla okkal állítja, hogy a szerzők - a korabeli közönség igényéhez igazodva - a regényes történetek mellett „a jelen nagy küzdelme, a törökkel folytatott élethalálharc epizódjai.. .”-t éneklik meg előszeretettel - gyakorta buzdítva „...helytállásra a bibliai históriák egész sorával.. ,”2 A záró műfaj, az eposz példája nyilvánvaló: Zrínyi Szigeti veszedelme, s ezzel voltaképpen már jeleztük is, hogy a magyar fejlődés egy egyszerűbb műformától indulva jut el a 17. századra már az egész barokk Európában reprezentatív műfajnak számító eposzig. Más a helyzet a horvát nyelvű epikus költészet fejlődésében, ahol a nyitány és a záró tétel kereteként egyformán az eposz műfaja jelenik meg. Marko Marulié 1501-ben vetette papírra korszakhatárként is felfogható, bibliai tárgyú, eszmeiségében világi célzatú művét az Istorija svete udovice Judit u versih harvacki slozena, azaz Juditnak, a szent özvegynek históriája horvát versekbe szedve c. eposzt, az 1628-38 közötti évtizedben pedig - ugyanezen műformát választva tárgya műfaji keretéül - Ivan Gundulic az Osmant. A közbülső fázisban jelenik meg a horvát fejlődésben sem hanyagolható históriás ének és a panaszvers (panaszének). Az előbbi magyar rokonsága többé-kevésbé nálunk is feldolgozott, a Szilágyi Mihály és Haj- mási László históriája s Az Béla királyrul való és az Bankó leányáról szép história már Thury József, Szegedy Rezső, Pável Ágoston, Bajza József és Hadrovics László érdeklődését is kiváltotta,3 a Cantio de matrimonio és az Adhortatio mulierum horvát textusaival ugyancsak Hadrovics, újabban pedig Bori Imre foglalkozott.4 Azt viszont már inkább csak a szlavisztika magyar művelői tartják számon, hogy a horvát költészetben is megjelenik- épp a török fenyegetettségből fakadóan - a panaszvers vagy panaszének műfaja, amelynek ma ismert változatai a kortárs magyarországi latin nyelvű költészet querela Hungáriáé, luctus Hungáriáé, ruina Hungáriáé néven-címen ismert gazdag latin nyelvű versanyaggal, valamint a mohácsi tragédiát elpanaszló német nyelvű textusokkal rokoníthatók.5 A Marko Marulic és a dubrovniki Mavro Vetranovié Cavcic írta változatok szempontunkból különösen fontosak. Ebben a műfaji szempontból rangos epikában szembetűnő vonás a célzatosság és az esztétikai minőségek együttes jelenléte. Kiváltképp érvé356
