Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Vass Előd: Az egri vilajet török végvárainak katonai, gazdasági és kulturális régióközpont szerepváltásai
vényszerűségei szerint a falvak termelése helyben nem vált áruvá, hanem a török kincstári tisztviselők és javadalombirtokosok által lakott szandzsákszékhelyeken, mert ezeken a régióközpontokban élő török katonák és tisztviselők, a bevételeiket teljes egészében nem juttatták tovább felfelé, hanem saját gazdálkodásba kezdtek vele. így a felső központnak számító tartományi székhely, mint Eger összes török katonája és hivatalnoka mintegy levált erről a lehetőségről, s inkább a birodalmi központok felé kapcsolódott szorosabban. Ezért szól az egri török főhivatalnok éles bírálata a vidék zsarnokairól. Az egyik, 1619. évben Szegeden kelt török okirat, a szandzsákban sokáé népről ad hírt, mégpedig olyan módon, hogy őket a szerb ortodox vladika Szegedről ne adóztassa többé. Ebből értesülhetünk, hogy a török részre és magyar részre való adóztatáson kívül a szegedi szandzsákba telepített délszlávokat még a szegedi szerb püspök egyházi adóival is súlytot- ták. A hármas adóztatás alól kitérni csak a katolikussá vallás következtében nyílott lehetőségük. E területen már 1517-ben találkozhatunk horvát gla- golita íráshasználattal, ami talán oda, Pozsegából történő horvát betelepülésre mehetett vissza. Ez a katolizálási folyamat az 1620-as években felerősödött. Rómában 1622-ben alakult meg a Sacra Congregatio de Propaganda Fide, amely a török uralom alatt élő keresztények között a katolikus hit védelmére törekedett. A végrehajtásra a Boszniában török engedéllyel működő ferences kolostorok szerzetesei bizonyultak a legalkalmasabbaknak. Ezek a ferencesek a szegedi szandzsák területén a délszláv lakosság többségét katalizálták, s ezzel egy hetvenéves korszakra a katolikus szerbség jött létre. Az újonnan megnövekedett hívők lelki gondozását a Boszniában, Olovón (lat. Plumbo) lévő ferences rendház szerzetesei és a belgrádi katolikus püspökség látta el. A belgrádi püspökök többször egymás után egyházlátogatásokat végeztek az egri vilajet területén is, amelyekről olasz nyelvű jelentéseket küldtek Rómába. Különösen Benlich Máté püspök egyházlátogatási feljegyzései engednek bepillantást az egri vilajet területén akkor meglévő vallási állapotokba. Szegeden és Gyöngyösön az ottani ferencesek kórházat és iskolát tartottak fent, s a környék templomaiban is miséztek. Benlich püspök Gyöngyös környékén a katolikusok számát 1656- ban 30 ezer főre becsülte. Benlich püspök leírta a szemtanú hitelével, hogy az egykorú Bács megye területe alig lakott, mert ezen a területen sokszor ütnek rajta a magyar hajdúk, akik Felső-Magyarországból jönnek, fosztogatnak és gyújtogatnak, s sokakat rabságba hurcolnak. Elsősorban a katolikusokat ragadják el a Kálvin tanait követő hajdúk, de ellenük a törökök és a katolikusok együttesen védekeznek.19 A szegedi szandzsák területén 349
