Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

Vass Előd: Az egri vilajet török végvárainak katonai, gazdasági és kulturális régióközpont szerepváltásai

fekvő kisebb régiók náhije-központjaiban, mint Szabadkán, Baján, Zom- borban és Bácson a katolikus rácok, a sokácok, a bunyevácok és a pusztákon pedig a nomád életet élő vlah (-iflak) pásztorok egymás mellett éltek. Ezeknek az itt élő délszlávoknak csoportjai, több időben, több különböző balkáni vidékről érkeztek ide, s itt is önálló néprajzi-vallási csoportokban elkülönülve éltek. A török egykorú leírásokban „vlah, vagy iflak” néven megnevezettek, akiket gyakran a szerbséggel azonosítanak, azonosításukhoz a legutóbbi évtizedekben új adatokat nyerhettünk. Két régészeti feltárás, pl. Zombor-repülőtéri 1942. évi feltárás, s Dombóvár- Békató melletti 1975/76. évi feltárás kiértékelése: az Égéi tengerpart sírmellékletekből és a csontokból e népesség embertani párhuzamait Crna Gora, Albánia és Makedónja magas hegyeiben találta meg.20

A különböző régiókat irányító székhelyeken, mint Csongrádon, Szolnokon, Szentmiklóson, Mezőtúron, Hevesen s Egerben vagy még néhány más török várban, a katonai erődépítési munkálatokra vagy más közmunkák végzésére ezeket az orthodox vagy katolikus délszlávokat fel-le vonultatták a törökök, mivel a magyar falvak lakói gyakran elszökdöstek. Egy-egy végvár külső városában lassan-lassan kialakultak a „rác utcák” és a török végvárak aljában (tabán) vegyes vallású és nyelvű balkáni népesség telepedett le. Ez a lassú betelepedés különösen 1619-1663 közötti időszakban szinte minden török régióközpontban végbement. A török végvárakat jelentő régióközpontokat körülvevő magyar falvak termelőképessége az 1663. évi erőltetett érsekújvári erődépítés miatt jelentősen lecsökkent az elhullott állatok és az elszökő emberek következtében, s az eddig dolgozó falusi háztartások gazdálkodási rendje megváltozott. Az egri püspöki falvakban 1665-ben évenként a szántóföldeket a bírók kinek-kinek szántóképességéhez igazították. Az egy évszázaddal korábban meglévő szilárd telekrendszer helyét elfoglalta az ökrök számához igazodó újraosztásos földközösség.21 Ezért is a száz évvel korábbi török adófizető (hane) összeírásokat összevetni az új helyzetben élő falusi háztartások adófizetőivel alig lehet. Ezt az átalakulást a török végvárak régióiban minden területen megtalálhatjuk. Az egri vilajet török végvárainak régióiban az 1596. évben fennálló katonai, gazdasági és kulturális állapotok 1683-ra jobban megváltoztak, mint a hódoltsági terület bármelyik másik török vilajetében. Az 1663-1683 közötti húsz év folyamán a török és a magyar adóztatás és közmunka egyaránt megnőtt, s a török végvárak külvárosaiban élő magyar és új telepes délszlávok társadalmi és gazdasági kötődése és kölcsönös asszimilációja itt, az egri vilajet területén különösen nagy arányokban valósult meg. A Kara Musztafa pasa nagyvezér 1683. szept. 12-én Bécs ostro350