Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Ágoston Gábor: A magyarországi török végvárak fenntartásának és ellátásának néhány kérdése
és a jövedelmek már fedezik a kiadásokat. A szultáni kincstárból már nem adnak aranyat, csak a temesvári kincstárból adnak 4 millió akcsét.”51 Még ennél is fontosabb, s eddigi ismereteink alapján igencsak meglepő táblázatunk azon információja, miszerint az 1570-es években a budai vilá- jet saját bevételei a beglerbégség váraiban szolgáló török végváriak zsold- jának már 87%-át fedezték, szemben az 1558/59. évi 28, illetve az 1559/60. évi 38%-kal! A siker egyik kézenfekvő magyarázata lehetne az is, hogy nem a bevételek nőttek, hanem a kiadások valamiféle átstruktúrálásával, jelesül a tímárbirtokkal javadalmazott várvédők számának növelésével, sikerült a kifizetendő zsoldösszeget csökkenteni és ezáltal javítani a mérleget. Bár a kifizetett zsoldösszeg és a zsoldosok számának állandósága e magyarázatot nem látszik igazolni, a kérdés további kutatásokat igényel. Attól mindenesetre óvakodnunk kell, hogy ezeknek az eredményeknek túlzott jelentőséget tulajdonítva ugyanabba a hibába essünk, mint korábban egyes kutatók, akik az 1559/60. évi adatokból oly elsietett következtetéseket vontak le. c) Háborúban a mérleg természetesen nagy hiányt mutatott. A budai vilajet kiadásainak és bevételeinek egyik fennmaradt összesített elszámolása szerint a tizenötéves háború idején a vilajet bevételeinek csupán 17%- a származott helyi forrásokból, jóllehet békeidőben ez az arány 70% felett volt.52 Egyéb költségek A pénztári naplók egyik fogyatékossága, hogy csak a készpénzbevételeket és -kiadásokat tartalmazzák. Ezért van az, hogy a budai beglerbégség pénztári naplóiban a kiadások zöme a katonák zsoldjára ment, és az elszámolásokban alig található olyan bejegyzés, ami az őrség élelmezésére, a végvárak anyagi ellátására, ágyúkra vagy a munícióra vonatkozik. Márpedig az őrség élelmezése, lovainak takarmányozása, a végvárak hadfelszerelésének biztosítása szintén jelentős terheket jelentett, s ezt valahonnét elő kellett teremteni. Ha tehát a magyarországi török vágvárak fenntartási költségeit vizsgáljuk, ezekkel a pénztári naplókban nem szereplő kiadásokkal is számolnunk kell. Az élelem- és hadianyag-ellátás területén a Porta arra törekedett, hogy a szükségleteket, vagy azok döntő részét helyben, a hódoltságból szerezze be. Ma még messze vagyunk attól, hogy konkrét mennyiségi mutatókat adjunk, de néhány adat arra enged következtetni, hogy a török vezetés ebbéli próbálkozása - legalább békeidőkben - nem volt sikertelen. 323
