Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Ágoston Gábor: A magyarországi török végvárak fenntartásának és ellátásának néhány kérdése
Birodalom történetéről nyilatkoznak, anélkül, hogy a legelemibb forrásismeretekkel rendelkeznének. Az alábbiakban néhány jellegzetes forrástípus segítségével kívánom érzékeltetni az anyag gazdagságát és a kutatás előtt álló feladatok nehézségeit. a) A zsolddefterek A magyarországi török végeken szolgáló zsoldosok létszámának megállapításához jól használhatóak a zsoldfizetési listák, az ún. mevádzsib-def- terek. A magyarországi török végvárakról számos olyan részletes zsold- defter maradt fenn, amely egy-egy vár vagy várkörzet katonáinak nevét és zsoldját tartalmazza. A bécsi levéltári anyagból kisebb-nagyobb olvasati és számítási hibával - több ilyen zsolddeftert közölt magyar fordításban, vagy csak összevonva Velics Antal.7 Sajnos az Isztambuli Leváltár gazdag anyagából eleddig még nem készült hasonló forráskiadás. Pedig itt számos olyan részletes zsolddeftert őriznek, amelyek a Velics Antal anyagában nem szereplő várakra vagy időszakra vonatkoznak. Különösen érdekesek lehetnek azok a várak, amelyek akár stratágiai, akár igazgatási szempontból a török végvárrendszernek fontos láncszemei voltak. Köztudottan ilyen volt Kanizsa, amellyel szemben külön védelmi rendszert építettek ki a magyarok. Velics Antal forrásközléséből mindössze az 1618/19. évi állományt ismerjük, eszerint ekkor Kanizsán 1372 fő állomásozott.8 Az Isztambuli Levéltárban őrzött zsolddefterekből látható, hogy az őrség létszáma a későbbiekben valamelyest emelkedett, és a vizsgált négy esztendő alatt állandó értéket mutat. 1652. december 2. és 1653. november 21. között 1671 fő, 1653. november 22. és 1654. november 10. között szintén 1671 fő, 1655. október 31. és 1656. október 19. között pedig 1669 fő szolgált Kanizsán, nem számolva most a defterben ugyancsak feltüntetett egyháziakat és dzsámiszolgákat.9 Különösen értékes a váradi vár és a hozzá tartozó palánkok egyik igen korai zsoldkimutatása. Ebből tudjuk, hogy nem egészen egy évvel a vár 1660. augusztus 27-i elfoglalása után már 1199 zsoldoskatona és egyházi személy szolgált Váradon, valamint Szentjób várában, a belényesi palánkban, és Papmező várában. Az 1071. Zilhiddzse elejétől 1072. Szafer hó végéig (1661. július 28—1661. október 24.) terjedő három hónapra e részletes zsolddefter szerint ennek az 1199 főnek 1 001 895 akcsét fizettek ki. Az évi zsoldösszeg tehát meghaladta a 4 millió akcsét.10 Ugyanezen várakról és palánkokról 1073. Szafer hó 15-én (1662. szeptember 29.) készített összesített (idzsmál), illetve részletes zsolddefterből azonban már azt látjuk, hogy az eltelt rövid idő alatt a legénység több mint a kétszeresére 313
