Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Ágoston Gábor: A magyarországi török végvárak fenntartásának és ellátásának néhány kérdése
duzzadt. Ekkor 2503 főnek napi 24 588 akcse zsoldot fizettek. A 85 napra számított három havi zsold 2 089 980 akcséra, a 340 napra számított teljes évi zsold pedig 8 359 920 akcséra rúgott.11 Az előbbiekben példaként idézett váradi zsolddefterek közvetlen adataikon túlmenően még egy forráskritikai tanulsággal is szolgálnak. Arra figyelmeztetnek ugyanis, hogy meglehetős óvatossággal kell kezelnünk a török elbeszélő kútfők adatait. A lehetséges buktatók érzékeltetésére megemlítem, hogy konferenciánk egyik előadója nem ismervén a levéltári forrásokat, Evlia Cselebi adatait kritikátlanul átvéve azzal a képtelen állítással rukkolt ki, hogy a váradi vilajet őrsége több tízezres lehetett. Bármennyire is értékesek az ilyen részletes zsolddefterek, van egy nagy hiányosságuk: adataik mind térben, mind időben korlátozottak. Csupán egyetlen vár, vagy egy szőkébb régió zsoldosairól nyújtanak megbízható adatokat viszonylag rövid időszakra vonatkozóan. A későbbiekben mégis érdemes lesz összegyűjteni az egy-egy várra, vagy egy-egy várkörzetre vonatkozó összes fellelhető zsolddeftert. Bár a részletes zsoldkimuta- tások teljes közlésére terjedelmük miatt (az előbbiekben idézett kanizsai defterek pl. majd száz oldalasak) aligha lesz mód, feldolgozásuk és összesített adataik közrebocsátása lehetővé teszi, hogy bepillantsunk egy-egy várkörzet katonaságának összetételébe és anyagi helyzetébe. Átfogóbb képet kaphatunk azokból az összesített zsolddefterekből, amelyek egy-egy vilajet összes vagy több várának zsoldkimutatásait tartalmazzák. Az eddig publikált anyagban ilyen listát csak elvétve találunk. Két ilyen, Velics Antal által kiadott és Hegyi Klára által pontosított kimutatásból tudjuk, hogy a budai vilajet váraiban 1565 második felében 10 114, 1568/69-ben pedig 12 451 várkatona állomásozott.12 Sajnos az Isztambuli Levéltár ilyen jellegű forrásainak módszeres számbavétele még nem történt meg. Tovább nehezíti a kutatók helyzetét, hogy a jelenleg érvényben lévő mikrofilmezési és xeroxozási szabályok egyelőre nem teszik lehetővé teljes anyagok lemásolását. így csak abban bizakodhatunk, hogy az 1988- ban megindult liberalizálási folyamat belátható időn belül eljut majd oda, hogy ezeket az értelmetlen korlátozásokat feloldják, s akkor lehetővé válik majd e fontos forráscsoport összegyűjtése és kiadása. b) A vilajetek pénztári naplói Kevésbé részletezett, de jó összefoglaló adatok nyerhetők a vilajetek pénztári naplóiból. A szakirodalomban elterjedt létszámadatok is a Káldy- Nagy Gyula által publikált budai pénztári naplók bejegyzésein nyugszanak. 314
