Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Ágoston Gábor: A magyarországi török végvárak fenntartásának és ellátásának néhány kérdése
Ágoston Gábor A MAGYARORSZÁGI TÖRÖK VÉGVÁRAK FENNTARTÁSÁNAK ÉS ELLÁTÁSÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSE Buda elfoglalása után a Magyar Királyság fővárosát az újonnan létrehozott budai vilajet központjává tették, s kinevezték élére a bagdadi beg- lerbéget, a török forrásokban magyar származásúnak mondott Szülejmán pasát. Az oszmánok Magyarországon is a Balkánon megszokott módon akartak berendezkedni. Próbálkozásuk azonban csak részben járt sikerrel, hisz az oszmánok Magyarországon soha nem tudták konszolidálni uralmukat. A magyarországi tartomány százötven esztendőn át megmaradt annak, aminek már 1541-ben látszott: a birodalom legészakibb végvidékének, állandó háborús övezetnek, ahol a nagyszabású hódító kísérletek rendre kudarcot vallottak, s ahol minden talpalatnyi földért keservesen meg kellett küzdeni.1 Az új tartomány megszervezése nem kis fejtörést okozhatott az oszmán adminisztrációnak, hisz az a keskeny Duna-Tisza közti sáv, amelyet a törökök 1541-ben magukénak mondhattak, nem volt elegendő egy beg- lerbégség kialakításához. Ezért a Buda környékén szerveződő budai szandzsák és a viszonylag közeli székesfehérvári szandzsák mellett olyan távoli szandzsákokat is a budai pasa alá kellett rendelniük, mint a szendrői, az izvorniki, az aladzsahiszári, a vulcsitrini, a pozsegai, a szegedi vagy a mohácsi.2 így történhetett, hogy az első két budai pasa Budához legközelebb levő hász-birtokai is több mint 200 km-re feküdtek a tartomány központjától. A magyarországi hódoltság terebélyesedésével azután egyre több itt kialakított szandzsákot csatoltak a budai beglerbégséghez, s a budai pasák birtokai is egyre közelebb kerültek a vilajet központjához.3 A beglerbégség védelmére a budai várba már 1541-ben 2653, a pesti várba pedig 914 várvédőt rendeltek. A védelem erősítésére további 4196 főt helyeztek át Galambóc, Haram, Szendrő, Belgrád, Szalánkemén, Titel, Pétervárad, Újlak, Valkóvár, Eszék, Gorján, Diakóvár, Pozsega s más várakból.4 A budai beglerbégségben állomásozó várkatonaság száma 1546 és 1565 között 10 200 és 10 400 fő körül mozgott, 1568/69-ben pedig 12 451 katona kapott zsoldot. Ehhez hozzá kell még számítanunk az 1552-ben felállított temesvári beglerbégségben állomásozó mintegy 3500-4000 zsol311
