Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Fenyvesi László: A temesközi-szörénységi végvárvidék funkcióváltozásai (1365-1718)
kori gyulai huszárfőlegény), Borbély György karánsebesi bán seregei. Végül Köprülü Mehmed nagyvezér foglalta el újra 1658. szeptember 3-án, s egészen 1693. május 27-ig a temesvári török hadikormányzat ötödik szandzsákja maradt, mely szintén élénk kapcsolatokat tartott fenn a hírvivő, utánpótlást szállító thökölyánus kurucokkal. A Temesnek az Al-Dunába ömlésétől a távoli Orsováig elnyúló, kiterjedt vidéken két kisebb, folyó-menti szandzsákot hozott létre a török hadvezetés a 1551-1552-es nagy várháborúk idején, úgymint nyugaton a pancsovai szandzsákot, valamint keleten a modovai livát. Ezek azonban inkább csak erősebb palánkoknak, mintsem erős bástyarendszerrel rendelkező kőváraknak számítottak, és a stratégiailag rendkívül fontos dunai víziszállítás biztosítására, a folyami átkelőhelyek őrzésére szolgáltak. Thököly kurucai 1687 után leginkább eme folyómenti szandzsákokban jutottak szerephez: pár éven át (1690-1694) közülük került ki például a pancsovai szandzsák második nagy dunai átkelőhelyének, Újpalánka (Jeni Palanka, szerbül: Növi Palanka), vagyis a középkori Haram, azaz a mai Banatska Palanka török párkányának egész helyőrsége is. Az orsovai, a pancsovai és a modovai szandzsákokat foglalták vissza utolsóként a keresztény csapatok - német vértesek, rác hajdúk és magyar huszárok - a temesvári török hadikormányzat területén, 1717 nyarán. A thökölyánus-rákócziánus kuruc emigráció egyes osztagai ezeken az Al- Duna-menti területeken támogatták a legtovább a Magyar Királyság e keskeny délkeleti sávját megszállva tartó utolsó török csapatokat. Újpalán- kát gróf Esterházy József Simon harcosai szabadították fel 1717 augusztusának harmadik hetében, majd Orsóvá helyőrsége is megszökött Splényi Gábor lovassági tábornok huszárjai elől. így aztán 1717. augusztus 27-én az utolsó török harcos is elhagyta a Temesköz területét, s az ország utolsó szöglete is felszabadult az iszlám uralom alól. így tehát Orsóvá körzetében tartott a legtovább a török uralom, közel két évszázadig (1522-1717). 1658 nyarán Ali pasa - az erdélyi fej edelemség rovására - három új abb várral és ezek vártartományaival gyarapította a temesvári vilajetet: a már említett Jenővel, továbbá Lúgossal és Karánsebessel. így aztán a 17. század utolsó harmadában a temesvári török hadikormányzat már tíz szandzsák fölött rendelkezett. Karánsebes és Lugos tartományában zömmel románok - egy 1689-es kémjelentés szerint harcedzett katonaparasztok - éltek, kisebb számban pedig református és katolikus magyarok, pravoszláv szer- bek. A régi magyar időkben e két vár és hadikörzete a Szörényi Bánság északnyugati védelmi övezetét képezte, melyet olykor Krassó, de még gyakrabban Ternes vármegye peremvidékéhez számítottak. A bánság 258
