Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

Fenyvesi László: A temesközi-szörénységi végvárvidék funkcióváltozásai (1365-1718)

királyi kincstárába. Később azonban már több tízezer aranyforintot kitevő rendszeres évi hadisegélyre szorult a temesközi magyar végvárrendszer is.

Temesvár meghódítása után a szultáni vezetés az Al-Duna, a Tisza, a Maros, Erdély és Havasalföld által határolt, újabb magyarországi török tartomány területén éppen olyan területi katonai-kormányzati szisztémát alakított ki, mint amilyen a birodalom más területén, így például a budai vilajetnél is általánosan megfigyelhető volt. Katonai szempontból ez a második magyarországi török tartomány sem rendelkezett semminemű különleges, egyedi sajátossággal. A területet a török itt is vilajetnek (arabul: ejaletnek) nevezte, illetőleg az 1700-as években feltűnt a pasalik (a pasa tartománya) elnevezés is. Ez onnét származott, hogy a haditartomány élére kinevezett katonai - polgári helytartók, a beglerbégek mindig pasa címet viseltek, jóllehet, egyesek már a török uralom utolsó háromnegyed évszázadában megkapták a vezír udvari rangot is, például Szilihdár Musztafa (1640), Dzserráh Kászim (1664—1666, 1672), Hadzsi Musztafa stb.

Az 1660-as évek közepére az egykori Magyar Szent Korona területén már 6 török tartomány alakult ki - a budai, a temesvári, az egri, a kanizsai, a váradi és az (érsek)újvári -, ám a temesvári beglerbég itt egyedül a budai vezírpasának (1686 őszétől pedig a Nándorfehérvárott telelő szerdárnak, a birodalmi erők helyi fővezérének) volt alárendelve katonai, politikai és diplomáciai szempontból egyaránt. Ezenfelül Ruméliában - a balkáni török területeken - egyedül a ruméliai pasától függött még, ám kívüle már csak a szultáni államtanács, a díván vezírpasáitól, illetve a nagyvezértől és a szultántól. Belső katonai és polgári ügyekben a temesvári pasa is nagyfokú önállósággal rendelkezett, viszont gazdasági, pénzügyi szempontból neki is éppen úgy gúzsba volt kötve a keze, mint a nagy világbirodalom összes többi pasájának és vezírjének: még a néhány ezer akcsés ügyekben is mindig a Portától kellett engedélyt kérnie, parancsot beszereznie. Ez magyarázza, hogy az egyébként nagyhatalmú temesvári pasák sem dönthettek a saját szakállukra a kurucokkal kapcsolatos, fontosabb ügyekben sem, mert ezek egyrészt katonai, politikai és diplomáciai szempontból eleve birodalmi hatáskörbe tartozó kérdéseknek minősültek, másrészt jobbára anyagi vonzattal is rendelkeztek; a kincstár pénzével viszont a temesvári katonai helytartók sem gazdálkodhattak önállóan.

Legkisebb kiterjedése idején 6, nemsokára azonban már 7, a 17. század harmadik negyedében viszont már kereken 10 kisebb végvári hadikörzetet, vagyis szandzsákot (livát) számlált a temesvári vilajet török hadikormányzósága. 1552-1553 folyamán hat új szandzsákot szerveztek meg itt, illetve kettő már korábban is fennállt közülük, ezeket csak ide csatolták.

255