Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Fenyvesi László: A temesközi-szörénységi végvárvidék funkcióváltozásai (1365-1718)
A legrégibb itteni török szandzsák az orsovai volt, közel három évtizede, nem messze az Al-Duna vaskapui szorosától, illetőleg az egykori Dunai- Bulgária szandzsákközponttá süllyedt egyik cári székhelyétől, Vidintől, ahol 1365—1369 között a temesi comes, olykor erdélyi vajdai tisztségeket is viselő vidini kapitányok, bolgár bánok sikertelenül kísérelték meg feltartóztatni a török előrenyomulást. A magyar állam javarészt román lakosságú Szörényi Bánságának két várát, Orsovát és Péthet még 1522-ben elfoglalta Bali, a Nándorfehérvárod megtelepedő szendrői szandzsákbég. Majd miután 1524-ben két földrengés és több török ostrom is csaknem teljesen megsemmisítette a bánság székhelyét, Szörény várát, a második ostrom eredménnyel járt. Ám a mohácsi csata után - Orsóvá kivételével - a török elhagyta a teljesen elpusztított Szörényi Bánság várait. Viszont Orsovát alaposan megerősítették, ellátták felszereléssel és helyőrséggel, s a vidini szandzsákbég fennhatósága alá rendelték. Ez volt az első hídfőállásuk a Duna magyar oldalán, Erdély és Havasalföld tőszomszédságában, a nagy határfolyó bal partján, melyet 1552 őszén az első temesvári begler- bég, Kászim pasa parancsnoksága alá rendeltek. Időrendben a következő szandzsák 1551 őszén alakult ki, Becse és Becskerek dél-tiszántúli, Tisza-menti (Torontál megyei) várainak elfoglalásával. Ekkor ugyan még néhány más várat is bevettek Szokollu Mehmed ruméliai beglerbég csapatai a Maros vonalánál (Csanád, Arad, Nagylak, Lippa), ám ezeket vissza tudták foglalni Fráter György, Báthory András és Castaldo királypárti csapatai. Kivéve a becskereki szandzsák (pontosabban: 1551—1552 fordulóján még önálló vilajet!) fenti két várát, míg aztán a Porta 1552 őszén ezeket is beolvasztotta az újonnan létrehozott temesvári vilajetbe, mégpedig a Csanádi szandzsák egyik náhiéjeként, körzeteként. A harmadik szandzsákot itt is „a pasa szandzsákja” képezte, vagyis a temesvári liva. Ennek - csakúgy, mint a budai szandzsáknak, illetve a temesvári vilajetszékheiy hasonló nevű, központi livájának-nem volt soha külön szandzsákbégje, mivel a mindenkori temesvári beglerbégek töltötték be a temesvári szandzsákbégek tisztségét is. Becse és Becskerek szandzsákbégjét, Kászim pasát - az 1530-as években Zápolyai János mellé, Pestre rendelt török lovasság parancsnokát, utóbb mohácsi szandzsákbéget, budai beglerbéget - 1552 augusztusában Nagy Szulejmán szultán temesvári beglerbéggé nevezte ki. Becse és Becskerek szandzsákja ekkor megszűnt; területét — náhié gyanánt - az újonnan megszervezett Csanádi szandzsákhoz csatolták. így tehát ekkor a megszűnt becsei-becskereki szandzsák helyett a Csanádi szandzsák vált a temesvári vilajet harmadik végvári hadikörzetévé. A negyedik a lippai lett, mely 1596-1616 között Erdélyhez tartozott, 256
