Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

Fenyvesi László: A temesközi-szörénységi végvárvidék funkcióváltozásai (1365-1718)

gári vezérkaruk, tanácsadó testületük, az ajan-i vilajet (a tartomány előkelőségei) számítottak a szultáni Porta első számú erdélyi szakértőinek. így érthető, hogy a török kormányzat Erdéllyel kapcsolatos politikai-katonai törekvéseinek zöme valamiképpen Temesvárhoz, a temesvári vilajethez is jó néhány szállal kapcsolódott. Majd pedig, miután a németellenes függetlenségi háború első szakasza, a „bujdosók” mozgalma éppen az erdélyi magyar fejedelemségnek és a temesvári török hadvezetésnek egyaránt alávetett dél-tiszántúli - északkelet-temesközi peremrészek kettős hódoltsági területein bontakozott ki, a temesvári beglerbégek és vezérkaruk már az 1670-es évek elejétől szoros kapcsolatba kerültek a bujdosó kurucokkal, illetőleg a szultáni és az erdélyi kormányzatnak az itt meghúzódó magyar „rebellisekre” vonatkozó katonapolitikai, diplomáciai és háborús elképzeléseivel.

Közismert, hogy a szultáni vezetés Temesvárt tekintette a török vazallus Erdély kapujának. Ebből fakadóan, ha bármikor veszélyeztetve látta közvetett uralmi pilléreit a kül- és katonapolitikában meglehetősen rövid és szoros török pórázra fűzött keleti magyar fejedelemségben, nyomást gyakorolt rá a temesvári pasa által. A Porta utasítására jó néhány erdélyi trónkövetelő is a temesvári pasák katonai támogatásával jutott trónra, kezdve János Zsigmond 1556-os visszahelyezésétől az utolsó erdélyi fejedelemig, Apaffy Mihály beiktatásáig. Néha ugyan nem jártak eredménnyel, mint például 1636-ban, amikor a budai és a temesvári pasák együttes támogatásukkal sem tudták az elhunyt uralkodó öccsét, Iktári Bethlen Istvánt az erdélyi fejedelmi trónra ültetni I. Rákóczi György ellenében. Viszont fia, II. Rákóczi György megbuktatásában már sokkal eredményesebben működtek közre a temesvári és a budai török helytartók.

Közismert az is, milyen fontos előkészítő szerepet játszott a temesvári tartományi vezetés Bocskai István Habsburg-ellenes, törökbarát függetlenségi harcának előkészítésében, s általában a németellenes erdélyi, utóbb kuruc emigráció befogadásában és istápolásában. Szinte jelképesnek tekinthető, hogy amikor az ifjú „kuruc király”, Thököly Imre elfoglalta a későbbi török vazallus „Orta Madzsar”, vagyis Középső-Magyarország fejedelmi székhelyévé váló Kassát, a budai, az egri, a boszniai és a váradi pasák csapatai mellett Apaffy erdélyi és a temesvári beglerbég seregei is segítségére voltak. 1685 végétől pedig egészen 1699-ig Temesvár lett Thököly és mindjobban megfogyatkozó kuruc bujdosó erői legfontosabb magyarországi bázisa. Az 1690-es évek első felében egy ideig kizárólag Thököly kuruc lovasai és hajdúi védték a temesközi Újpalánka (Jeni Palanka, Növi Palanka, vagyis a régi magyar, Krassó megyei székhely, Haram)

251