Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Fenyvesi László: A temesközi-szörénységi végvárvidék funkcióváltozásai (1365-1718)
bánját Lukácsnak nevezték, 1230 táján.) A Temesköz nyugati szomszédjának, a nándorfehérvári végvidéknek a parancsnokai csupán az 1460-as évektől fordulnak elő bán címzéssel. Mivel Zsigmond király az 1426-os államközi szerződés értelmében 1427 októberében vette birtokába Nán- dorfehérvárat (melyet 1403-1405 táján ő engedett át a töröktől hozzá átpártoló Stefan Lazarevic szerb despotának), megállapítható, hogy a bánság néven szereplő határőrvidék kialakulásához legalább négy évtizedre volt szükség. Temesvár körül háromszor ennyi idő elteltével szerveződött meg a temesközi végvárvidék, melyet azonban egészen Kinizsi fellépéséig nem bánok vagy várkapitányok irányítottak, hanem Ternes megye mindenkori comesei, azaz főispánjai, megyésispánjai. (Megjegyzendő, hogy a comes kifejezés csak a 16. század derekától kezdett gróf tartalmúvá kibővülni, de addig csak perpetuus comesek, örökös ispánok voltak, mint a Szepesség- ben a Zápolyaiak, a nekik kreált besztercei kerületben a Hunyadiak stb.) E temesi megyésispánok kezdetben leginkább csak saját vármegyéjükkel rendelkeztek, utóbb azonban egy-két szomszédos vagy távolabbi megyével, illetve a Szörénység több-kevesebb váruradalmával, majd 4-6 megyével, Ozorai Pipo már 6-8-cal, később tucatnyival, sőt Kinizsi és Somi (1490-1498 között) 14-gyel, miután az 1490-1491-es, németellenes és polgárháborús viszonyok között az Ulászló akaratát végrehajtó temesi comes és helyettese, Somi, megszállta a Corvin János mellett kitartó és Habsburg Miksával szövetségre lépő, lázadó boszniai herceg és macsói bán, Újlaki Lőrinc két szerémségi vármegyéjét, úgymint Szerémet és Valkót is. Mind- azáltal, a 8-12 megye ispáni tisztségét is magában foglaló temesi comesi honor sokáig csak 3-4 megye egységes katonai kormányzati tömbbé történő egyesítését jelentette, mert mint az okleveles források bizonyítják, Lajos és Zsigmond királyok korában - Ozorai Pipo fellépéséig - jobbára csak Ternes, Keve, Krassó, gyakorta még Csanád, ritkábban Arad vagy Zaránd vármegyékkel rendelkeztek a temesi comesek, s általában a szö- rénységi vlach királyi váruradalmak némelyikével, főleg Karánsebessel, Lúgossal, Mihálddal és Orsovával. Már az első, igazán kiemelkedő temesközi katonai kormányzati egyéniség és hadvezér, Himfy Benedek is elnyerte Keve, Krassó és Csanád vármegyék ispáni honorját is, továbbá ő és társa, Himfy Péter (az öccse) rendelkezett a fenti szörénységi várakkal is, sőt egy ideig elnyerte a Szörényi báni tisztséget is, valamint 1365-1369 között 3 ízben is viselte a Szent Korona legdélebbi balkáni védőpajzsának, a bolgár bánságnak - gyakorlatilag Vidin várának és hadikörzetének - báni méltóságát. Utóbb erdélyi vajdák, főlovászmesterek, Szörényi bánok, székely ispánok, kun bírók, nádorok és egyéb udvari méltóságok is megkapták 239
