Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Csorba Csaba: A végvári rendszer néhány kérdése Északkelet-Magyarországon
Csorba Csaba A VÉGVÁRI RENDSZER NÉHÁNY KÉRDÉSE ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON A végvári rendszerrel foglalkozó irodalom könyvtárnyi méretű, s ennek ellenére még mindig vannak olyan alapkérdések, amelyekre nem kaptunk kielégítő választ. A szakirodalom már a múlt században is általánosan elfogadott tényként ismételgette azt a megállapítást, hogy a magyarországi végvári vonal milyen erődítményekből tevődött össze: középkori kicsiny hegyi és vízi várakból, fallal körülvett városokból, nagyobb területű, részben a kor követelményeinek megfelelően átépített várakból, várkastélyokból, megerősített kúriákból, erődített templomokból és kolostorokból stb.1 Arra is keresték a választ, hogy az egyenként viszonylag kis ellenálló képességű erődítmények láncolata hogyan volt képes megállítani egy világ- birodalom hatalmas hadseregét mintegy másfél évszázadon keresztül. A válasz lényege világos: a sokféle erősség ereje abban rejlett, hogy rendszerré fejlesztették. A mélységében tagolt védelmi vonal „csodát” tett. Mint ahogy az egyes erődítmények közül is azok voltak a legellenállóbbak, amelyek védelme mélységében tagolódott. A korszerű, de csak egyetlen védővonal hamar összeomlott (pl. Eger 1596-ban), a korszerűtlen, de több vonalban szervezett ellenállás (Buda 1684, 1686) sokkal keményebb feladat elé állította az ostromlót. Mindezek tehát egészében ismertek. Mégis hiányzik a várak és minden másfajta erődítmény összegyűjtése és térképre vitele. Ezt kíséreltük meg a kassai főkapitányság területe vonatkozásában: borsodi, abaúji, tornai, gömöri, zempléni erődítmények vázlatos kataszterét állítottuk össze és ábrázoltuk térképen. A térképi ábrázolás nagyon fontos. Ennek segítségével látható csak igazán szemléletesen, hogyan zárták el a török előnyomulás útját a különféle erődítmények. Északkelet-Magyarország Egertől keletre, illetve északra fekvő erődítményei sajátos szerepet játszottak a 16-17. században. Abaúj, Borsod és Zemplén déli fele, s bizonyos mértékig Gömör déli területei voltak azok, amelyek a török-magyar végvári harcok vonalába estek. Eger török kézre kerülése (1596) előtt azonban ezeknek is csak másodlagos szerep jutott. 193
