Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Nyakas Miklós: A hajdúvárosok katonai szerepének alakulása a 17. század második felében
rablóktól vagy végvári katonáktól megvédjék. Erre nagy szükség volt, mert a 17. század folyamán általában, de különösen a század második felében, főként Várad török kézre kerülte (1660) után a közbiztonság nagyban megromlott. Erre a hajdúvárosok már igen korán, 1613-ban engedélyt nyertek, s ezt 1615-ben újra megerősítették. A kassai és a szatmári kapitányoktól nyert engedelem azért volt fontos számukra, mert gyakran előfordult, hogy végvári katonákkal találták magukat szemben. A 17. század utolsó évtizedeinek, különösen a Thököly-szabadságharc és a felszabadító háborúk közismert viszonyai miatt erre egyre nagyobb szükség lett, s hovatovább ez a funkció a hajdúvárosok rendes, megszokott feladata lett, amelyre a legkülönbözőbb helyekről szereztek be engedelmet és jóváhagyást. így például 1666-ban Magyarország nádorától, Wesselényi Ferenctől nyertek olyan engedelmet, amely szerint a „Nemes Szabolcs Vármegyében lévő hét Hajdú városinak Lakossi, kik régi szent királyoktól nyert szabadságok mellett igaz kardjokkal keresvén kenyerüket Hazánkat oltalmazni szokták, és sok fel s alá járó imitt-amott lappangó és szélylyel lézengő s falukon élődő, holmi maga gondatlan Magyar tsavargóknak zaklatási és egyéb quartélyozási s nyomorgatási” ellen felléphessenek.38 A nádori levél ugyancsak védelmet ígért a rendes katonai beszállásolások ellen is. Csáky István kassai főkapitány 1685-ben adott közös védlevelet a hajdúvárosok számára, amelyben Böszörmény, Dorog, Nánás, Vámos- pércs, Polgár, Hadház és Szoboszló lakosai számára megígérte, hogy a „meg nevezett városoknak mostani, úgy ezután haza szállandó lakosait is személyekben meg háborítani; semminémű külső és belső javaiban megh Károsítani, szokatlan marhahajtásokkal aggravalni. ...hasonló húzás vonásokat rendetlenül rajtok elkövetni vagy elkövettetni” nem engedi. Akik ezt mégis megteszik, „legyenek nevek ki tudódva, minden személy válogatás nélkül” keményen meg lesznek büntetve.39 Szép számmal maradtak fenn olyan védlevelek, amelyeket az egyes városok a felszabadító háborúk során a császári tábornokoktól szereztek. Nánás városa esetén különösen szép számmal maradtak ránk ilyen védlevelek, így például Stahrembergtől vagy Spankautól.40 Ezek a védlevelek lehetővé tették megfogyatkozott állapotukban is a közös katonai fellépést saját védelmükben és a közbiztonság fenntartásában. Ez a fajta tevékenység, amely a 17. század végén egészen szokásossá vált, kísértetiesen emlékeztet a parasztvármegyék hasonló funkcióira.41 A nagy különbség persze abban állt, hogy a parasztvármegyék valójában sohasem szakadtak ki a nemesi vármegyék ellenőrzése alól, míg a hajdúvárosok esetében erről nem beszélhetünk, hiszen maguk is széles körű kivált187
