Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Nyakas Miklós: A hajdúvárosok katonai szerepének alakulása a 17. század második felében
ságok birtokában voltak, és sohasem állottak a nemesi vármegye ellenőrzése alatt. Nem csodálkozhatunk azon, hogy a Hajdúkerület létrejöttekor - 1698-ban - alkotott első kerületi statútum nyomatékosan emelte ki ezt a parasztvármegyékre emlékeztető önvédelmi funkciót. A rendelkezés szigorúan tilalmazta a latrok rejtegetését, pártfogását és az orgazdaságot. Minden város kötelességévé tette, hogy a határokra vigyázzon és a kóborló, fosztogató elemektől tisztán tartsa. Ha szükség volt rá, általános felkelést (generális insurrectio) is elrendelhettek. Ha valaki ez alól magát kivonta, tizenkét forint volt a büntetése.42 Megállapíthatjuk tehát, hogy a hajdúvárosok katonai szerepköre a 17. század második felében lényegesen megváltozott, s az jobbára csak az elemi önvédelemre és a hírszerzésre szorítkozott. Azt azonban nem lehet állítani, hogy a katonai szerepvállalás teljesen hiányzott a városokból, noha kétségtelen, hogy a szabadparaszti életforma térhódításával párhuzamosan az egyre terhesebb lett. Ugyanakkor elemi érdekük fűződött önmaguk megvédéséhez, s ez bizonyos felsőbb állami akarattal is egybeesvén, kialakult egy olyan funkció, amelyet leginkább a parasztvármegyék hasonló szerepvállalásával vethetünk össze. A hajdúvárosokat- amint fentebb jeleztük - a 17. század utolsó évtizedeiben eleinte rendszertelen időközökben, később egyre rendszeresebben, 1696-tól pedig kivetett rendes portaszám alapján állami adó fizetésére kötelezték. Ez kiváltságaik nagyfokú csorbulását jelentette ugyan, de egyben azt is, hogy a bécsi udvar a megváltozott politikai és katonai viszonyok ellenére a szabolcsi öreg hajdúvárosokat létező és fenntartandó közigazgatási egységnek ismerte el. A portaszámukat ugyanis következetesen külön kezelték Szabolcs megyétől, s ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az eredetileg Szabolcs megye területére települt hajdúvárosok kiváljanak a vármegye kereteiből. Az önmaguk megvédésére tett erőfeszítések mellett - amelyek a parasztvármegyék hasonló tevékenységével vethetők össze - az állami adó adminisztrálása, behajtásának megszervezése lett az a döntő ok, amely több más egyéb tényezővel együtt közrejátszott a Hajdúkerületnek, mint középfokú közigazgatási egységnek a létrejöttében. Az így kialakult helyzet nagyban segítette a hajdúvárosok sajátos belső fejlődését, és egyben lehetővé tette maradék kiváltságaik hatékony védelmezését. 188
