Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Nyakas Miklós: A hajdúvárosok katonai szerepének alakulása a 17. század második felében
zetű Bocskai fejedelem a két hatalmas császárok akaratjából az haza javára olly nagy szorgalmatossággal telepített és ültetett vala, és azok közül a Szabolcs vármegyebélieknek privilégiumok konfirmáltatása is Magyarország szabadságairól való tizenhét cikkelyek közé is befoglaltatva volna... ím mostan ó nagy Isten! mindenestül porrá és hamuvá téteték! Szép keresztyén lakos népe, aki magát imide amoda erősségekbe el nem vonhatá, vagy levágaték, vagy pedig siralmas rabságra vonaték! És ekképpen az erdélyi birodalomnak egy részrűl való szarva illy gyalázatosán, siralmasan leütteték”. A kép egyértelmű és világos! A hajdúvárosok addig soha nem látott pusztuláson mentek keresztül, amely egyrészt jelezte akkori tényleges katonai erejük határát, s egyben baljós előjellel szolgált a várható következményekre is. Mielőtt gondolatmenetünkben továbbmennénk, néhány alapvetést le kell szögeznünk. A történeti irodalomban már régről tisztázott, de itt újra nyomatékosítandó tény, hogy a hajdúvárosok 1613 óta a magyarországi végvárrendszer részeinek tekintendők.13 Ebben az évben ugyanis Forgách Zsigmond felső-magyarországi főkapitány úgy rendelkezett, hogy a szabolcsi hajdúvárosok katonai és polgári büntetőjogi fellebbezési fóruma a kassai főkapitány hadiszéke legyen. Ebben a rendelkezésben a főkapitány figyelembe vette a felső-magyarországi rendek egy 1608-ban kelt rendelkezését is.14 Amikor pedig a szabolcsi hajdúvárosok az erdéyi fejedelemséghez tartoztak, akkor a városok fellebviteli fóruma a káliói kapitány hadiszéke volt. Adatunk van rá, hogy közvetlenül a Szejdi-járás előtt - 1658- ban - egy böszörményi peres ügy kapcsán az érintettek a kállói főkapitány hadiszékéhez fellebbeztek.15 Felső-Magyarország főkapitányától való függés egyben azt is jelentette, hogy megszakadt Szabolcs megye és a területére települt hajdú városok közötti kapcsolat, s noha annak helyreállítására mindkét részről, a hajdúvárosok részéről is történt kísérlet, azt mégis mindketten másként értelmezték, s nem vezethetett eredményre. Ez több más egyéb tényezővel együtt lehetővé és szükségszerűvé tette annak az önálló törvényhatóságnak a létrejöttét, amely a szabolcsi kiváltságolt hajdúvárosokat tömörítette, s amely a magyar történelemben Hajdúkerület név alatt ismeretes. Önmagában az a tény, hogy a szabolcsi hajdúvárosok - tehát Böszörmény, Nánás, Szoboszló, Dorog, Hadház és Vámospércs illetve 1717-ig Polgár - egyetlen felsőbb helyről várták parancsaikat, értelemszerűvé tette saját jól felfogott érdekeiket is figyelembe véve az egységes fellépést. így jártak el már a harmadik hajdúfelkelés (1630/31) során is, de ezt tapasztalhattuk 1660 vészt hozó esztendejében. A hét hajdúvárosi kapitányok 180
