Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

Nyakas Miklós: A hajdúvárosok katonai szerepének alakulása a 17. század második felében

„Leveleit széllyel az egész Nyírségre Hajdúkhoz elküldözi Minden vitézi rend táborába mennyen Szükség most kényszeríti”

Az így mozgósítható fegyveresek számára is találhatunk adatot.10

„Tízezer lovagok Hajdú városokból Hazád segítségére,

Hogy ha kivántatott, ezeknek seregi Hamar voltak rendelve”

Eddigi gondolatmenetünket összegezve megállapíthatjuk tehát, hogy a szabolcsi kiváltságolt hajdúvárosok társadalmában a török pusztításától és az állandó hadakozástól függetlenül megindult az a folyamat, amely a parasztpolgári fejlődés irányába mutatott, s amely ezzel párhuzamosan kisebbítette katonai szerepüket és teljesítőképességüket. A folyamat kezdetét az 1630-as évekre tehetjük, s okként a nagypolitikai összefüggések mellett azt a generációváltást is megjelölhetjük, amelynek során a hajdúkiváltságot szerzett apákat a fiúk váltották fel.

Amint fentebb láthattuk, a hajdúvárosok, a bihariak mellett különösképpen a szabolcsiak - a végsőkig kiálltak a török bosszuló hadjárata miatt trónjáról kénytelenségből lemondó II. Rákóczi György mellett. Ezzel azonban saját sorsukat is megpecsételték! Különösen kitüntette magát

II. Rákóczi György védelmében Keresztesi András böszörményi kapitány, aki a hajdúhadak vezetése mellett fontos szerepet töltött be Rákóczi utolsó harcaiban is.11

Még Rákóczi György végzetes szászfenesi veresége előtt (1660. május 22.), amelyben maga a fejedelem is halálos sebet kapott, Szejdi Ahmed budai pasa feldúlja a Rákóczihoz húzó hajdúvárosokat és Debrecen városát is megsarcolta. A történeti irodalom régi megállapítása, hogy a török bosszuló hadjárata végzetesen megroppantotta a szabolcsi hajdúvárosok katonai erejét, a bihari kishajdúvárosokat pedig gyakorlatilag eltörölte. Kétségtelen tény, hogy a korabeli források borzalmas veszteségekről adnak számot. Szalárdi János Siralmas magyar krónikája így számol be a vészt hozó 1660-as esztendőről.12

„És így a vezérnek (ti. Szejdi Ahmed budai pasa) a Tócó mellett két hétig való heverése alatt, az Tiszáig való szép darab föld, Istennek annyi szép gyülekezeti a szép rakott hajdúvárosokkal, amelyeket boldog emléke179