Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Ortutay András: Érsekújvár szerepe a volt Esztergom vármegye területén a magyar királyság és a török uralom időszakában
kettő fizetett adót. A védettebb túlparti járásban még 283 portát írtak össze, de 200 elhagyott, felégetett jobbágytelket említettek az összeírok, a legnagyobb pusztítás Kőhídgyarmatot, Farnadot, Kéméndet, Köbölkutat és a két Szőgyént érte.7 Esztergom és Székesfehérvár elestével a régi védelmi vonal véglegesen összeomlott. „Nyilvánvalóvá vált, hogy a védelmet a várakra kell alapozni, ezek között kell szétosztani a védősereget, az őrségeket fegyverrel, lőszerrel és élelemmel kell ellátni. A várfalak kiegyenlíthetik a támadók számbeli fölényét, a várak rövidebb-hosszabb ellenállása lassítja az ellenség hódítását. Nem nyomulhat előre addig, amíg a háta mögött el nem foglalt várak elvághatják utánpótlását, akadályozhatják mozgását.”8 A régi, elavult várakat meg kellett erősíteni, fenyegetett pontokon újakat kellett emelni. Az 1543-as besztercebányai gyűlésen a várak építésének fontosságát hangsúlyozták, hiszen az elfoglalt várakkal nagy területek kerültek tartósan török uralom alá. 1544-ben sor került Visegrád, Hatvan és Nógrád elfoglalására is. Ilyen körülmények között került sor arra, hogy Várday Pál prímás a Nyitra folyó bal partján 1545-ben egy palánkot emeltetett Nyárhíd falva mellett. A palánk, amelyet Újvárnak, vagy építtetője után Érsekújvárnak neveztek, arra volt hivatva, hogy eltorlaszolja a török útját a Nyitra völgyében, védelmezze az itt fekvő prímási birtokokat. Megerősítették Surány várát, Ságot és Drégelyt is a környéken.9 Esztergomot a szultán parancsára az ostrom után megerősítették, létrehozták a budai vilajetnek alárendelve az esztergomi szandzsákot. Jelentős török helyőrség állomásozott a várban és az alatta húzódó fallal övezett Alsóvárosban (ma Víziváros). A volt szabad királyi város is újjáépült, házaiban elsősorban martalócok éltek. A hódítás évében a helyőrség létszáma meghaladta a 2500 főt, az 1544/45-ös évben a kétezer főt a szpáhik nélkül. A létszám soha nem esett a későbbiekben 1000 fő alá.10 A török katonai akciók kiterjedtek az Esztergommal szembeni partra is. 1546-ban Kákát falu területén egy palánkerődöt emeltek, melyet törökül Dzsigerdelen Parkaninak, magyarul Párkánynak neveztek. A palánk- erőd létszámát az esztergomi várból tetszés szerint lehetett növelni, s jó kiindulópontot jelentett a Garam völgyében, vagy a bányavárosok felé induló portyákhoz. A török lovascsapatok messze felhatoltak az Ipoly, a Garam, a Zsitva és a Nyitra folyók völgyeiben.11 A védekezés érdekében át kellett szervezni a katonai védelmi rendszert. 1547 után alakult ki a Dunán inneni vagy Bányavidéki főkapitányság, 162
