Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Ortutay András: Érsekújvár szerepe a volt Esztergom vármegye területén a magyar királyság és a török uralom időszakában
Ortutay András ÉRSEKÚJVÁR SZEREPE A VOLT ESZTERGOM VÁRMEGYE TERÜLETÉN A MAGYAR KIRÁLYSÁG ÉS A TÖRÖK URALOM IDŐSZAKÁBAN Esztergom vármegye történetének máig legjobb feldolgozása a Magyarország vármegyéi és városai sorozatban évszám nélkül, de ténylegesen 1908-ban megjelent többszerzős kötet, amelyben a történelmi részt többek segítségével Némethy Lajos, Osváth Andor, Pór Antal, Reiszig Ede és Rózsa Vitái írta.1 Az 1526-1685 közti rész szerzője Némethy Lajos, aki külön kötetben is foglalkozott már korábban a török hódoltság korával.2 1526 és 1685 között a volt Esztergom vármegye területén nagyon sok hadiesemény zajlott le, Esztergom várát sokszor ostromolták, így érthető, hogy ő, de a későbbi szerzők is csak kevés figyelmet szenteltek annak, hogy mi történt Esztergom vármegye nemességével, a nemesség vármegyei szervezetével ebben a másfél században.3 Némethy forrása evvel kapcsolatban az a jegyzőkönyvi fogalmazvány volt, amely megmaradt a vármegye levéltárában, s amely két időszakot ölel fel: az 1638-1647 és az 1654-1659 közti éveket.4 Kigyűjtötte belőle az alispánokat, a jegyzőket, az országgyűlési követeket, s utal arra, hogy az adószedéssel, közmunka-ügyekkel, nemeslevelek kihirdetésével foglalkoztak.5 Az ügy érdekessége előadásom szempontjából az, hogy Esztergom Vármegye Nemesi Közgyűlése Érsekújvár várában működött, itt készültek jegyzőkönyvei is. Szulejmán szultán hatodik hadjáratát 1543-ban vezette Magyarországra. Seregének előhadai július 24-én érkeztek Esztergom alá, s már a szultán jelenlétében, július 31-én megkezdődött a vár lövetése. A korábban bevehetetlennek tartott vár a 16. századra már elavult védőművekkel rendelkezett, s a Buda elestét követő erődítési munkák után is sebezhető volt. Augusztus 9-én, a víztorony előző napi elfoglalása után Lascan várparancsnok átadta a közel kétezer fős gyalogsággal védelmezett vár kulcsát.6 Várday Pál prímás, a káptalan a török támadás hírére elmenekült, s menekülnie kellett a szabad királyi város polgárságának, hiszen az ostrom előtt a védhetetlennek ítélt várost felgyújtották. S bár forrásaink nincsenek róla, a vármegye hatósága és az esztergomi járás nemessége, de lakossága is elmenekült. Az esztergomi járás már korábban is sokat szenvedett. 1526 előtt 45 virágzó település volt a Dunának ezen a felén, 1531-ben már csak 161
