Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Szántó Imre: A „vitézlő rend” megélhetésének anyagi forrásai Zala megyében a 17. században
A kiskomáromi tőzsérek, de a kapitányok is a marhát jórészt a Tiszántúlon szerezték be, és így a vár és a város a közvetítő kereskedelemnek fontos állomáshelyévé vált a török megszállta területek és Nyugat között. A kiskomáromi marhakereskedés útja a déli, török területekről és a Tiszántúlról (Makóról, Hódmezővásárhelyről) többnyire az eszéki hídon át vezetett.14 Innen jutottak fel a csordák Vas megyébe; Körmend táján az erdőkben tartották őket, s ott várták a különböző irányból érkező kereskedőket, akik a marhát vagy Bécsbe, Dél-Németországba vagy Itáliába irányították.15 A hivatásos tőzsérek mellett a kiskomáromi kapitányok, vajdák hasonlóképpen üzleteltek.16 Nagyobb arányú üzletkötéseknél Batthyány Ádám személyesen is megjelent, mivel tekintélyes összegeket fektetett a kereskedésbe; főrészese volt az üzletnek is.17 Az egerszegi őrség 1648-ban felpanaszolta, hogy a kiskomáromiak nem engedik környékükről a marhát Egerszeg felé hajtani, pedig itt is kereskedő szegény legények vannak. Arra kérték Batthyány Ádám főkapitányt, írjon Komárba, hogy ne akadályozzák a polgárokat abban, hová akarják hajtani marháikat.18 A törökök állandó apró becsapásaik, rablásaik során a végbeliek marháit több esetben elszedték.19 Ákosházi Sárkány János írja 1658. augusztus 4-én Batthyány Ádámnak: „...az Törököknek minden szándékjok az Keszthely marhára vagyon”.20 A kiskomáromiak panaszolták, hogy a kanizsaiak több végbeli törökkel „zászlók megeresztvén” rájuk ütöttek, és lovaikkal, ökreikkel s teheneikkel együtt kétszáz marhájukat elhajtották.21 De ugyanezt tették a végváriak is. „Az is jön híremre - írja Gersei Pethő László Batthyány Ádámhoz -, hogy az légrádiak mintegy 60 lóval az kanisaiaknak kétszáz marháját tegnap elhajtották volna”.22 „Szent- györgyvári 8 hajdú - írja ugyancsak Pethő László kiskomáromi kapitány 1651. május 11-én-, éjjel mintegy másfélszáz juhot hajtottanak az kanizsai majorokból, adna Isten bár többeket ilyeneket”.23 A veszprémi, tihanyi, vázsonyi és más Balaton-melléki várak katonái az 1680-as években zsákmánnyal vagy rablással - szerintük a kard jogán -, vagy vásárlással szereztek marhát és lovat, s a csallóközi titkos utakon a Vág vidéki mezővárosok vásáraira hajtották fel.24 Babócsay Ferenc veszprémi főkapitány és tisztjei, valamint Csomay Máté vázsonyi vajda rendszeresen lejártak marhákat rabolni a Balatontól délre elterülő török hódoltsági területekre.25 Jelentős volt az a forgalom, amit Kiskomár halban bonyolított le. Bár a halvásárlások zöme saját fogyasztásra történt, de vásároltak néha tovább147
