Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Szántó Imre: A „vitézlő rend” megélhetésének anyagi forrásai Zala megyében a 17. században
Szántó Imre A „VITÉZLŐ REND” MEGÉLHETÉSÉNEK ANYAGI FORRÁSAI ZALA MEGYÉBEN A 17. SZÁZADBAN A Habsburg államháztartás a végvári katonaságot nem tudta rendszeresen fizetni; gyakran éveken át se pénzt, se posztót nem kaptak, „...az pogány török miatt annyira jutottunk immár - írja az egerszegi és kapor- naki sereg 1638. március 19-én Batthyány Ádámhoz -, hogy az végházbul csak ki sem tudunk menni, elszegényedtünk úgy annyira, hogy sokan közülünk csak az lovát sem tudja megpatkoltatni, az hajdú egy hitván bocs- kort sem tud lábára venni.. .”1 Könczöl Mihály kiskomáromi vajda 1643-ban Batthyány Ádámnak azt írja, hogy a „szegény hajdú legények menvén az Balaton szegre kenyér koldulgatni”. Ennek ellenére a komáromiak „éjjel nappal éhen, szomjú- han, vagy vérük hullásával” őrizték őfelsége végházát.2 „...elkeseredvén a szegény legények - írja Bessenyei István kiskomáromi várkapitány Batthyány Ádámhoz -, azt mondják, hogy ki imide, ki amoda elmennek, mert itt immár nem tudnak mivel élni, mivel immár Nagyságodnak sokszor ezelőtt mindezeket megírtam, minémű ínségben legyünk itt, az ő Felsége végházában a pogány ellenség miatt, sem vitézlő népünk, sem prófuntunk, sem fizetésünk, ki mellett a vitézlő nép ilyen spiccen való félelmetes végházban megmaradhatna”.3 Batthyány Kristóf főkapitány a dunántúli magyar katonák nyomorúságáról 1662-ben ezeket írja a királynak: „...inkább kellene őket a koldus, mint a katona névvel neveznem. Hogy feleségeiket és gyermekeiket táplálhassák, a szükség rablásra és fosztogatásra kényszeríti őket. Aztán a zsivá- nyok sorsára jutnak a szegények. Fölakasztják őket, karóba vonják, vagy kerékbe törik. A hazának hű és jó katonái tehát a hóhérok kezén rútul fejezik be az életüket. Könyörgünk fölségednek alázatos könyörgéssel, szánja meg a szegény koldusokat, mert a végső romlás és pusztulás következik a hazára, ha a szolgálatot abbahagyják”.4 A Kanizsával szemben levő végházak végtelen nyomorukban 1670- ben Gersei Pethő László zalavári kapitányt küldték Bécsbe, hogy részükre fizetést sürgessen. „Lovainkat és fegyvereinket már eladtuk - írják -, s most a falvakban koldulunk; portyáznunk már nem lehet, mert Batthyány 145
