Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

N. Kiss István: A muraközi régió kettős katonai szerepe a 17. században (Végváriak és katonaparasztok)

viszonyok között, az, hogy az erődváros típusa teljesen hiányzott Magyar- országon. Egyrészt a magyar városi fejlődés viszonylagos visszamaradottsága, másrészt a véletlenszerűsége annak, hogy viszonylag kevés középkori város esett a védelmi övezetbe, s így alig nyílt lehetősége annak, hogy fallal övezett városokat modern erődökké tudtak volna kiépíteni. Eltekintve a fővárostól (Buda), amelyek erődítményeit még a török hódítás előtt (1541) kiépítették és amelynek kiváló földrajzi-stratégiai helyzete volt, általában két ráépítési lehetőség nyílott. Vagy a citadellát, vagy a középkori település egy részét új védőművekkel látták el, így pl. Székesfehérvár, Veszprém, Pozsony vagy Sárospatak esetében, vagy éppen a modern erőd a helység mellett újonnan épült, mint pl. Varasdon, Győrön, Komáromban, Esztergomban, Egerben vagy Tokajon. Néhány, a határtól távolabb eső városban a régi falakat erősítették meg, pl. Selmecbányán, Körmöcbányán s Sopronban, ami megvédett ugyan a kisebb rablótámadásoktól, de nem töltötte be a modern erőd szerepét.

Érsekújvár erődjének története jó példája annak, hogy pótolták az akkori Magyarországon a 17. századi erődvárost. A már említett felvonulási útvonalat a Duna völgyében nyugatról Győr és Komárom erődje, északról pedig az érsekújvári erősség blokkírozta." Ennek építését a 16. század 50-es éveiben az esztergomi érsek rendelte el. Az építési költségeket az érseki jövedelmekből fedezték. A ránk maradt számlák szerint 1589— 1591-ig 88 639 forint építési költséget fizettek ki, átlagosan évi 29 ezer forintot.12 Később a király vette át Érsekújvárat és fedezte építésének terheit.

Az erőd még félig kész védőműveivel 1663. szeptember 25-én váratlanul a török kezére került. Csak 20 évvel később, heves ostrom után sikerült a császáriaknak azt 1685-ben visszafoglalni. Az 1663. évi hivatalos felmérés szerint Érsekújvár sík területen, a Nyitra folyó mocsarai között, szabályos hatszög formában feküdt. A 6 bástya és a bástyaközök cotre-escarpe-ok- kal, glacis-kal és fedett folyosókkal voltak ellátva; visszahúzott bástyaszögletekben orillons-t építettek ki az oldaltűz biztosítására. A császáriak ostromának megindulásáig nem készült el valamennyi kazamata. A főfalak vastagsága 60 láb volt, a bástyáké 22 láb, a mellvéd magassága 30 láb. A teljes létszámú helyőrség 3500—4000 főre rúgott. A törökök 1663 és 1685 között 5-5000 katonát állomásoztattak az erődben. A vár teljes kiterjedése 26,97 ha, amiből 12,68 ha belső, szabad területre esett. Alaprajz szerint a katonai létesítmények az egész terület 53%-át13 tették ki. Polgári népességét hat közeli faluból telepítették át az erődbe, ahol az építőmunkák megindításakor még sem város, sem városi népesség nem volt található!

128