Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
N. Kiss István: A muraközi régió kettős katonai szerepe a 17. században (Végváriak és katonaparasztok)
rendkívül nehéz anyagi terhet jelentett. 1554-1555-ben a védelmi övezetben 8420 gyalogos, 5997 huszár és 727 folyami katona szolgált évi 761 ezer forint zsoldért. Ehhez még esztendőnként 100 ezer forint építési költséget kell számítanunk.8 Ez kétszer akkora volt, mint a Habsburgok alatti magyar királyság összes bevételei (450 ezer forint). 1577-ben Magyarország védelmi költségei elérték az 1 millió forintot. Ebben a helyzetben határozták el az osztrák és cseh rendek a magyar védővonal rendszeres támogatását. Alsó- és Felső-Ausztria a győri határkapitányságot - a Duna és a Balaton között - Belső-Ausztria pedig a szlavón és a horvát határszakaszt támogatták. A birodalom török segélye (Türkenhilfe) elvileg a 16. század második felében 600 ezer guldenra rúgott, amihez még a sűrű pápai segélyt is hozzá kellett számítani. Bár jelentős ingadozással a védelmi vonal fenntartásának külső költsége elérte az évi 1 millió forintot. Ugyanakkor valamennyi Habsburg ország évi állami bevétele összesen csak 1,8 millió forintot tett ki.9 Tekintve, hogy az említett védelmi költségek csak békeperiódusra voltak érvényesek, könnyen érthető, hogy a háborús évek terheit csak kölcsönökből lehetett fedezni.10 A különböző kölcsönök törleszthetetlen államadóssággá halmozódtak össze, amelyek terhei 1567-ben nyolc, 1573- ban tíz, 1604-ben tizenhat és 1618-ban tizennyolc millió forintot tettek ki. A határőrség állandó csapatai mellett kisebb-nagyobb támaszpontokat kellett létesíteni, erődítésekkel és ágyúkkal ellátni. A magyar ország- gyűlés határozatai szerint a 16. század közepétől a határvidékek valameny- nyi várát, amelyek magántulajdonban voltak, a királyra bízták. A Haditanács az állami tulajdonba vett erődöket 1570-ig ellenőriztette, majd olasz építészmérnökök segítségével modern erődökké építette ki őket. így jöttek létre átépítéssel vagy újjáépítéssel a török korszak modern erődítményei: pl. Veresd, Győr, Komárom, Esztergom, Eger, Érsekújvár stb. Az építkezési hullám a 17. század első évtizedéig tartott. Kiemelkedő képviselői voltak: Ottavio Baldigara, Pietro Ferrabobsco, Francisco Benig- no, Cogonara Claudius, Orbán Sues stb. Erődépítészet A magyar hadszíntéren csaknem a 30 éves háború kitöréséig tartott az erődépítés. Ennek a munkának volumene csak az északi-északkeleti francia határ mentén végrehajtott katonai építkezésekkel volt összemérhető. Van azonban egy döntő és alapvető különbség a francia és magyar 127
