Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

N. Kiss István: A muraközi régió kettős katonai szerepe a 17. században (Végváriak és katonaparasztok)

2. kép. A Habsburg-országok Európában 1600 körül

Kétszáz éven át, mind a kis háborúkat mind a nagy támadásokat magyar területen vívták meg. A védekezés stratégiai célját, mint ismeretes, elérték, Bécset és az örökös tartományokat sohasem tudták az oszmánok elfoglalni. Magyarországnak azonban ezt a történelmi teljesítményt nagyon meg kellett fizetni. A 16-17. századi óriási vérveszteségek miatt demográfiai növekedésünk nulla volt, technikai-gazdasági struktúránk pedig az egész korszakon át merevnek és fejlődésképtelennek bizonyult. A török megszállás végét súlyos visszamaradottsággal értük el gazdasági és társadalmi téren.

Az ország középső részeinek megszállása után (1541) a törökök az itteni várakat kiépítették, rendbe hozatták, a török-magyar tartományok a további katonai-gazdasági előnyomulást szolgálták. Az oszmán birodalom katonai szervezete mindég erős határvédelemmel bírt. 1525-ben a balkáni tartományok erődjeiben 24107, Elő-Ázsiában 11355, s Egyiptomban 5611 katona felett rendelkezett, ami kb. kétszer annyi volt, mint a mobil hadsereg száma.5 Ebből a 16. század idején a sztambuli kormányzat a legerősebb csapattestet magyar területen állomásoztatta. 1560-ban 10532

125