Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

N. Kiss István: A muraközi régió kettős katonai szerepe a 17. században (Végváriak és katonaparasztok)

várostromok és döntő ütközetek nélküli hadiállapotot kell felfognunk. A „béke” a naponkénti rablótámadásokat és a határon inneni népesség török adóra kényszerítését jelentette. A háború a nagy hadsereg nyugatra vonulását s hódítását, míg az ún. béke a szünet nélküli kis háborút, felégetést, pusztítást s rabszolgarablást jelentette.

Stratégiailag Magyarország megszállása a Duna völgye biztosítását kellett volna, hogy nyújtsa! Ez volt a török hadsereg nyugati felvonulásának és élelmezésének egyetlen módja! Pénzügyi szempontból Magyarország meghódítása jelentéktelen volt. Fizetési szempontból az ország mesz- sze nem tudta eltartani önmagát. A Budai kincstár 1554-ben 6,3 millió, 1555-ben 8,8 millió akcse bevétellel számolt. Ugyanakkor a kiadások, 95%-ban katonai szükségletek, 23,5 millió akcséra rúgtak! „A 9 szóban- forgó tartomány kiadásai így lényegesen nagyobbak, csaknem háromszor akkorák voltak, mint a terület pénzügyi jövedelmei.”3 A budai kincstartóság szünet nélkül az isztambuli központi kincstár pénzátutalásaira volt utalva. Miután így Magyarország megszállása a töröknek állandó megterhelést, nem pedig hasznot jelentett, a magyarországi hódítás egyedüli alapja a Bécs és Közép-Európa elleni állandó fenyegetés, nyomás fenntartása volt. E fenyegetést csak Belgrád, Buda, illetve Bécs magasságában lehetett elreteszelni s fenntartani. Miután a lépcsőkből háromból kettőt a törökök már megszereztek, az új védővonalat a 16. század második felében attól kissé nyugatabbra lehetett csak kiépíteni és megszilárdítani a törökök ellen.4

1. kép. Politikai megoszlás a Duna völgyében. 16. század

124